A varjúhájakról
Ha valaki a zöldtetők növényei iránt kicsit is érdeklődik, nem kerülheti ki a varjúhájakkal való ismerkedést, hiszen ezek a növények az extenzív zöldtetők telepített flórájánal csaknem egyeduralkodó csoportja. Ugyanakkor számos faj az igényesebb kialakítású tetőkertek növényei között is mint nagy díszértékű, a környezeti feltételek iránt igénytelen elem, kiemelt figyelmet érdemel.
A varjúhájak (tudományos néven Sedumok) nemzetsége elsősorban az északi féltekén – a trópusoktól a messzi északig – mindenütt elterjedt, a közel 600 faj többsége azonban a mérsékelt égöv növénye. Széleskörű előfordulásuk a fajok változatos életformájának is köszönhető: évelők, félcserjék, pozsgások, sőt néhány egy- és kétnyári fajuk is ismert. Az évelők közül egyesek a talajfelszín közelében, mások mélyebben, a talajban telelnek át. Különösen értékesek az egész évben díszítő örökzöld fajok. Apró virágaik nagy bogernyőt képeznek néhány hétre igen látványos sárga, fehér, rózsaszín, piros virágszőnyeggé varázsolva a beültetett felületet. A fajok többsége azonban nem az egyébként tetszetős virágai miatt közkedvelt, hanem az egész évben díszítő vegetatív részeiért – hajtásrendszeréért, leveléért. Egyes fajok szép szabályos párnát képeznek, melyek évről-évre egyre nagyobbak lesznek, bár jól körülhatárolt kerek formájukat megtartják. Mások gyepes növekedésükkel teljesen átszövik a talaj felső rétegét, elborítva annak felszínét. Egyes fajok és fajták levele a megszokott zöldtől eltérő színű, így lehet vörös, barnásvörös, szürkéskék, hamvas-kék, sárgásan vagy pirosan tarka. Néhány faj őszi lombszíne vörösesre változik. Így már a különböző levélszínűek szerencsés összeültetésével is igen változatos, egész évben díszítőértékkel bíró kiültetéseket alakíthatunk ki.
A fajok sokféleségéből adódóan a varjúhájak felhasználási területei igen változatosak. A magasabbak szép évelőágyi díszek, a kisebb termetűek sziklakertekben, évelőágyban, szegélynövényként, tetőkertekben, balkonládákban igen gyakoriak és közkedveltek. Népszerűségüket szépségük mellett nem utolsó sorban szárazságtűrésüknek, és egyszerű termeszthetőségüknek köszönhetik. Többségük tőosztással és dugványozással könnyen és igen gyorsan szaporítható. Ezért lehetséges olyan tetőkert talaj, amelybe az egyes talajkomponensekhez a kistermetű varjúhájak apró nyesedékét is hozzákeverik, és ezzel az egyszerű módszerrel a növénybeültetés aprólékos folyamatát is kiküszöbölik. Talajra nem érzékenyek, kis tápanyagigényűek. Tápanyag utánpótlásról csak a magas, évelőágyi fajok esetében kell gondoskodni. Mivel többségük a száraz, lejtős területek növénye, gyökérzetük érzékeny a pangó vízre. Ezért a túlzott öntözés, vagy a kötött talajú, rossz vízelvezetéses élőhely nem kedvez számukra. Szívósságuk és igénytelenségük következtében az extenzív zöldtetőkön a gyomok sem tudják összefüggő felületeket alkotó állományukkal felvenni a versenyt.
A számos faj közül nálunk üzemi méretekben mintegy 30-40 fajt, illetve fajtát termesztenek. Ezeket a könnyebb eligazodás érdekében három jól elhatárolható csoportra oszthatjuk.
- Felálló szárú, lapos levelű fajok:
Hajtásrendszerük felfelé törő, a talajban rügyekkel telelnek át. Nyár közepétől és ősszel virágzó dekoratív növények. Száraz , napos, dekoratív kiültetések növényei. Intenzív tetőkertekbe kiválóak. Több kerti fajtájuk ismert. A közismert fajok:
Pompás varjúháj (Sedum spectabile): 30-50 cm magas növény. Levelei visszás tojásdad alakúak, gyengén fogazottak, keresztben átellenesen vagy hármas örvökben állnak. Nagy, lapos virágzata halvány rózsaszíntől kárminpirosig változó, sok apró virágból áll. Egy jól fejlett tő legalább 20-30 sűrűn álló hajtást fejleszt. Öt-hat évenként az öregedő töveket célszerű szétosztani, letisztogatni és újra visszaültetni. Napos, félárnyékos helyre ültessük.
Bablevelű varjúháj (Sedum maximum): A pompás varjúhájhoz hasonló, valamivel magasabb, erőteljesebb, bár egy tő kevesebb hajtást fejleszt. Levelei élénkebb zöldek, hamvasak, szórt állásúak. Az alapfaj virágai zöldes-sárgák, a kerti fajták a rózsaszín és piros különböző árnyalataiban pompáznak.
- Heverő szárú, hengeres levelű fajok:
Az extenzív tetőkertek leggyakrabban használt fajai tartoznak ide. Heverő hajtásaik a talaj felszínét elborítják, apró kis hengeres leveleik pozsgásak. Nálunk jellemzően tavasszal és nyár elején virágoznak. A legismertebbek közülük:
Fehér varjúháj (Sedum album): Hazánkban száraz élőhelyeken, sziklás területeken előforduló faj, levelei tompa végű hengerek, pozsgásak, az őszi-téli időszakban vörösesbarna színűek. A ’Murale’ fajta színei élénk pirosra színeződnek. Heverő hajtásai fásodók, az idősebb példányoké felkopaszodó. Apró fehér virágai laza virágzatban nyílnak június – júliusban. Igénytelen, hosszú életű növény, amely napos kiültetésekben érzi igazán jól magát.
Szürke varjúháj (Sedum reflexum): Mintegy 5-10 cm magas, a talajon szétterülő, bokros növekedésű faj. Sűrű sorokba rendezett apró levelei hegyesek, szürkés színűek. Leginkább a kékesszürke levelű alfaját (ssp. glaucum) ültetik. Sárga virágai a nyár első felében nyílnak. Napon és félárnyékban egyaránt szépen díszlik.
Borsos varjúháj (Sedum acre): Száraz élőhelyeken hazánkban is gyakran előforduló apró termetű faj. Levelei igen aprók, sűrűn állók. Májusban sárga virágmezővé alakítja a felszínt. Lassan terjed, elvirágzás után kissé szétesik, majd a nyár végére újra szép bokorrá fejlődik.
Hatsoros varjúháj (Sedum sexangulare): A hazai sziklagyepeken és homokpusztákon gyakori. Apró levelei hat csavarodott sorban rendezettek. Lazább párnákat képez.
- Heverő szárú, lapos levelű fajok:
Extenzív és intenzív tetőkerteken egyaránt jól használható, értékes fajok. Többségük kisebb-nagyobb párnákat képez, levelükkel és tavasszal-nyáron nyíló virágukkal is díszítenek. A leggyakoribbak közülük:
Örökzöld varjúháj (Sedum hybridum): Laza, élénkzöld szőnyeget képző faj. Levelei széles lapát alakúak, szélük durván fűrészes. Aranysárga virágai májusban gazdag virágszőnyeget alkotnak. Nemcsak napfényen, de részleges árnyékban is jól fejlődik.
Kínai varjúháj (Sedum floriferum): Sűrű, tömött szőnyeget alkot. Levelei keskenyek, felfelé szélesedők, felső harmadában fogazott. Sárga virágainak egyöntetű színhatásába a bimbók és az elnyílt virágok vöröses színe keveredik. Elvirágzás után is rendezett képet mutat.
Kaukázusi varjúháj (Sedum spurium): Európában mindenütt előforduló faj. Tobozszerűen sűrűn álló 2-3 cm-es levelei alig hosszabbak a szélességüknél. Háromszög alakúak, felül finoman fogazottak. Virágai pirosak, rózsaszínek vagy fehérek. Összefüggő, tömött gyepet képez. Napos, száraz helyeken jól fejlődik, hosszú életű.
Dr. Gerzson László
Fotó: Martin LaBar/Flickr
