London rejtett zöldjei
Ehető növények köztéri bútorokon, 10.000 páfrány 350 nm függőleges falon, szigorú nyugágy-ellenőrök. Képes beszámoló, hogy hogyan alkalmazkodik London a változó időjáráshoz (= városi klímaadaptáció).
A városi területek klímaadaptációjáról szóló CLIM-CAP rövidítésű projekttalálkozón jártam Londonban. A megapolisz klasszikus szimbólumain túl, amit az angol projektpartner és vendéglátó szervezet – Town and Country Planning Association – promóciós bögréjén sikerült lefotóznom, olyan helyi kezdeményezéseket is meglátogattunk, melyek élhetőbb hellyé próbálják varázsolni Londont, és felkészíteni a várost a közeli jövő drámaibb időjárási eseményeire.
Az angol előrejelzések szerint több vihar, heves esőzések, gyakoribb áradások, melegedő városok (hőszigetek) várnak a szigeten lakókra. A hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék még a Brit-szigeteken is 21. századi újdonságnak számít, amelynek gyors elvezetésére a városok csatornarendszere nem alkalmas. Az összefüggő beton- és kőfelületek akadályozzák az eső természetes talajba szivárgását: minden megy a csatornákba és a pincékbe.
A megoldás: zöldfelületek kialakítása, ahol csak lehet. London a mikrobeavatkozások mellett (ld. a képeket) a világ egyik legnagyobb mozgatható gátrendszerével is védekezik a dagály és az áradások ellen.
London legnagyobb zöldfala a Victoria-pályaudvar közelében található: 350 nm, 16 tonna föld, tízezer páfrány és lágyszárú. A Victoria BID (Business Improvement District, gazdaságfejlesztési körzet) keretében térképezték fel a környéket, hogy hova érdemes zöldfalat telepíteni, hol köti meg a legtöbb csapadékot.
Mozgatható köztéri bútorok, ehető növényekkel. A bútorok a Betterbanksidekezdeményezés részeként kerültek a térre. A környék, Southwark közösségioldalán hasznos tippeket találnak a lakók a növények ültetéséről, és egymással is tudnak barátkozni. Igazi cuki, közösségi, fenntartható, városi kezdeményezés.
Klímadaptációval foglalkozó angol és holland szakemberek tologatják a sínen a bútorokat.
Verdan Viaduct. Szintén a Betterbankside demonstrációs projekjte, amivel azt szeretnék bemutatni, hogy a zöldfalakat gyakorlatilag bárhol fel lehet húzni a városban. A 2013 júniusában kialakított falról eddig az a tapasztalat, hogy a tetejére fénykedvelőbb növényeket kell telepíteni, mert hiába szorult a zöldfal két vasúti sín közé, még a borongós Londonban is csak-csak besüt néha a nap. Az alsóbb szintekre, kézmagasságba pedig nikotin- és tépéstűrő növényeket javasolnak.
A Borough piacon beltéri kertet is csináltak, hogy zöld környezetben tudjanak ebédelni a helyiek. A piacon a húsos pitén kívül nem találtunk egy szál angol mezőgazdasági terméket sem. Pedig látszik, hogy igyekeznek az egészséges, fenntartható, öko-vonalon villogni. Nagyon hasonló a design az előző köztéri bútorhoz, úgy látszik, ez megy most Londonban.
A Bankside Urban Forest projektet a Great Suffolk Street és a Dolben Street találkozásánál kialkult kis téren kezdték el, ahol 2012-ben még autók jártak – a rózsaszín székeknek és a lágyszárúaknak hírük sem volt. Ez az első demonstrációs zöldtető, amit azért telepítettek, hogy a környékbeliek meggyőződjenek róla: nem csak jól néz ki, de működik is. Bár az első nyáron a szárazság miatt szavannára emlékeztetett a zöldtető, a projekt tervezői nem adták fel, nem ültettek más növényeket, hanem vártak. 2014 az évszázad legcsapadékosabb éve eddig: a növényzet a tervek szerint burjánzik és köti meg a csapadékot.
Nem minden oké, ami zöld. Londonban is félrecsúszhatnak az ötletek, pl. ez a barlangokkal egybekötött köztéri pad, amit műfű-szőnyeggel terítettek le. Na, ennek semmilyen prevenciós hatása nincs a csapadékosabb éghajlatra, legfeljebb a heves esőben bemenekülhetünk az egyik barlangba.
A londoniak élete sem fenékig tejfel, nem ugrálhatnak csak úgy szabadon egy-egy zöldtetőről és zöldfalról a parkokba. A kapitalizmus bölcsőjében mindennek ára van.
1. Nyugalmasan heverésző emberek a zöld-fehér csíkos napágyakban a St. James parkban.
2. A Nyugalom ára: egy óra kb. 650 Ft, egy nap 3000 Ft.
3. Érkezik az irgalmatlan nyugágy-ellenőr, és kirántja emberünk feneke alól az ágyat.
4. A “skót” londoniak a fűre vetve, a napágyak pedig szabadon.
Végezetül a híres St. James park simogatható kacsája, aki ugyanúgy a füvön végzi, és akinek az unokája vígan fog úszkálni a kiáradt Temzén, míg a nép menekül.
