Zöldtető- és Zöldfal Építők Országos Szövetsége

BEVEZETÉS

Folyamatos és gyors városiasodás fenyegeti Európa környezeti, társadalmi és gazdasági egyensúlyát – szerepel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) által Koppenhágában közzétett jelentésben:

Az emberi történelem során most először többen élnek kis- és nagyvárosokban, mint vidéki területeken. Európa az egyik leginkább elvárosiasodott kontinens. Népességének mintegy 75%-a él városi területeken, 2020-ra pedig ez az arány 80%-ra fog nőni. Ebből adódóan a városokban és azok környékén egyre akutabbá válik a földterületek iránti igény – a városok terjeszkedése átalakítja a tájak képét, az emberek életminőségére és a környezetre pedig soha korábban nem tapasztalható hatással van. A várostervezés és irányítás kiemelt helyre került a politikai napirendben.
A városi háztartások számának növekedésével együtt jár az általános fogyasztás, energia- és vízfelhasználás, valamint hulladéktermelés. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek a városok terjeszkedéséről szóló jelentése szerint a városok földhasználata az Európai Unió területének több mint egynegyedére hatott közvetlenül 1990. és 2000. között. Ez elsősorban a korábbi mezőgazdasági területeken történt meg, ami olyan fontos ökoszisztéma-szolgáltatások elveszítéséhez vezetett, mint például az élelmiszertermelés, az árvizekkel szembeni védelem és a biológiai sokszínűség. (EEA Briefing 2006/4)

A mai sikeres vízgazdálkodás egyik fontos eleme, hogy tisztában legyünk azzal a ténnyel, miszerint különböző típusú árvizek előfordulására kell felkészülnünk a jövőben és az árvizek okozta károk is változóak lehetnek. Ezért az árvízi kockázat kezelésére vonatkozó célkitűzéseinket magunknak kell meghatároznunk, s azoknak helyi és regionális körülményeken kell alapulniuk. A sikeres városi árvízgazdálkodás egyik legfontosabb alapelve a városlakók szempontjából, hogy ismerjük az elöntések jellegzetességeit és az ellenük való sikeres védekezés birtokában legyünk.

Tudjuk, hogy a mai „városra” az alábbi karakterisztika ismeretes:

• koncentrálódó lakosság,
• hatalmas, áthatolhatatlan felületek és építkezések,
• kezelés nélküli szilárd és folyékony hulladék felhalmozódás,
• eltömődött csatornarendszerek,
• intenzív gazdasági tevékenység,
• nagy értékű infrastruktúra és tulajdon,
• higiénia és egészségügyi alapok nélküli lakások,
• a városok körüli regionális változások.

A mai város nem képes kielégíteni a fenti problémákból adódó igényeket. Léteznek időszakos, áthidaló megoldások, de az előttünk álló legfontosabb feladat a városi árvizek mennyiségének szabályozása, minőségének kezelése, és a meglévő csatornahálózatokon keresztül a szennyvíz-tisztító telepek tehermentesítése. A fenntartható városi árvízgazdálkodási rendszer célja, hogy tárolja és megtisztítsa a városi felületek vízlefolyásait. A központi elv, hogy a fejlett területeken a vízgazdálkodás bárhol megvalósítható legyen, a meglévő csatornahálózatok karakterisztikája arra törekszik, hogy minimalizálja a fejlődés okozta hatásokat és elősegítse az optimális hidrológiai viszonyok kialakulását.

A zöldtetők város méretű hálózata eredményezheti a tisztább és sokkal kontroláltabb vízlefolyást, a csökkentett energiaigényt. Építészek, tájépítészek és tervezők egyre inkább arra a következtetésre jönnek rá, hogy ez a megközelítés hasznos mind az egyén, mind pedig a tágabb környezete számára. A zöldtetők egy olyan erőfeszítésnek az egyik kulcs összetevői, mely révén képesek leszünk, hogy ökológiailag fenntartható helyekké változtassuk át a városainkat, képesek legyünk megfelelni a jövőbeli kihívásoknak mialatt egy gyönyörű környezetet teremtünk a városlakók számára.

Dolgozatunk egy esettanulmányon keresztül mutatja be, hogy egy nagyméretű lapostető felújítása műszaki szükségszerűségből csak zöldtető lehet. A zöldtető általános rétegfelépítéséből kiindulva elemezzük az egyes rétegek csapadékvíz felhasználó képességét, a tárolható csapadékvíz mennyiségét. Rávilágítunk arra, hogy a városi csatornahálózat tehermentesítésében hogyan játszik szerepet a zöldtető, különös tekintettel a klímaváltozás okozta nagyintenzitású, rövid ideig tartó csapadékok esetén. Egy város vagy városrész esetén elemezzük, hogy a zöldtetők létesítése következtében miért nincs szükség újabb víztározó kapacitások létrehozására, illetve a meglévő csatornahálózat bővítésére. Bizonyítjuk, hogy a beépített városrészeken belül a zöldtetők létesítésén kívül nincs is más lehetőség átmeneti tározók létesítésére.
I. A ZÖLDTETŐ

A föld lakosságának növekedését már korábban is előre jelezték. Ennek ellenére a városok küzdenek, hogy megbirkózzanak ezzel a növekedéssel és a generálódó gazdasági nehézségekkel. Az eddigi szabad és zavartalan területeket felváltották az épületek és utak. Betonnal és aszfalttal mondhatni „leszigetelték” ezeket a felületeket, melyek nem teszik lehetővé a víznek, hogy beszivárogjon a talajba. Az ún. „sötét” háztetők és járdák elnyelik és tárolják a napfényt és visszasugározzák azt éjszaka. Ezeknek a tényeknek az eredménye a megnövekedett
• esővíz lefolyás,
• a magasabb hőmérséklet különbségek a városi területek és a szabad ún. zavartalan területek között;
• a megváltozott időjárási törvényszerűségek; és
• a zöldfelületek a növényzet csökkenése, eltűnése a városi területekről.
Az alábbi 1. ábra bemutatja a vízgyűjtőn az urbanizáció hatását, szemlélteti a megnövekedett felszíni lefolyást.

A zöldtetők nyújthatják ezeknek a problémáknak egyfajta megoldásához a kulcsot. Mi lehetne ötletesebb és innovatívabb megoldás, minthogy növényekkel díszítjük a poros városi felületeket? A zöldtetők olyan innovatív esővíz-gazdálkodási megoldások, amelyek egyidejűleg javíthatják az épületek energiaháztartását (télen és nyáron egyaránt), a levegő minőségét és a városi ökológiát minden további szabad földfelszín „elfoglalása” nélkül.

I.1. MI IS A ZÖLDTETŐ?

Kertépítészeti szempontból két határozottan elkülönítethető fajtája ismeretes:

• intenzív zöldtető és
• extenzív zöldtető.

Az intenzív zöldtetők igénye szerint minimálisan egy 25 cm vastagságú ültetőközeg kell ahhoz, hogy egy úgynevezett tetőkertet alkossunk. Ezek a zöldtetők többrétegű szerkezetek, öntözési rendszerekkel kombinálva. Az intenzív zöldtetők kialakításából adódóan esetenként jelentős többletteher (vastag ültetőközeg, nagyméretű növényzet) hat a tetőfödémre. Az intenzív zöldtetők egyedi kialakításban közparkként is használhatók, az épületek megjelenését pedig esztétikusabbá teszik .

Az extenzív zöldtetők ültetőközegének vastagsága nem haladja meg a 15 cm-t. Ebből adódóan az előbbiekben említett többletterhek is csökkennek. Az extenzív zöldtetők nem járható tetők, fontosságuk a környezetre és az épületekre gyakorolt kedvező hatásukban, valamint az esztétikus látvány kialakításában jelentkezik.

I.2. EGY ZÖLDTETŐ HIDROLÓGIAI TELJESÍTŐKÉPESSÉGE

A zöldtetők, amelyek úgy is ismertek, mint növényekkel fedett, telepített tetők, öko-tetők, élő tetők, összetett rétegződésű szerkezetek. A tetőszigetelés (hőszigetelés és vízhatlan csapadékvíz-szigetelés) felett szivárgóréteg van, amely tárolja a növényzet számára szükséges vízmennyiséget, illetve elvezeti a felesleges vízmennyiséget. A szivárgóréteget szűrőréteg választja el a felette lévő ültetőközegtől. A szűrőréteg feladata, hogy meggátolja az ültetőközeg finom szemcséinek bemosódását az alsó szerkezeti rétegekbe. Az ültetőközeg speciális talajtani követelményeket kielégítő keverék, amely biztosítja a növényzet életfeltételeit (2. ábra).

 

2. ábra. Tipikus keresztmetszetű zöldtető (forrás: Berghage et al., 2007)

I.2.1. CSAPADÉKVÍZ MENNYISÉG

 

A legfőbb szerepe egy zöldtetőnek az esővíz mennyiségi gazdálkodásában a kifolyó/eltávozó mennyiségek csökkentése (mennyiség visszatartás), köszönhetően a növények vízigényének és az evapotranspirációs folymatnak. Az esővíz-gazdálkodás szempontjából érdemes tanulmányozni, hogy egy hosszabb periódust vizsgálva hogyan teljesítenek a zöldtetők. Bengtsson arra használta a vízmérleg alapú megközelítést, hogy tanulmányozzon egy fajta növénnyel – a varjúháj (Sedum) – borított zöldtetőt Malmőben, Dél-Svédországban. Azt állapította meg, hogy az éves kifolyás akár 64%-al is csökkenthető az evapotranspirációnak köszönhetően.

Más országokban végzett tanulmányok hasonló eredményeket mutattak ki. Stovin egy kis méretarányú zöldtetőn végzett teszt eredméyei (Sheffild, Anglia) kimutatták hogy tavasszal a zöldtető vízmegtartó képessége elérte a 34%-ot is. Kohler és társai által Németországban végzet kutatások szerint egy 5-12 cm vastag ültetőközegű extenzív zöldtető általi párolgás az éves csapadék mennyiség 60-80%-át is elérheti. A kutatási eredmények általánossagban kimutatták, hogy a zöldtető ültetőközegének vastagságát növelve nem eredményezett szignifikáns eredményt a vízvisszatrtás mennyiségét illetően, amint azt a következő példa is mutatja. Scholtz-Barth megfigyelte azt, hogy ha az ültetőközeg vastagságát 2-ről 15 cm-re növeljük a visszatartó képesség csupán 58%-ról 72%-ra növekedetett, jóllehet az ültetőközeg karakterisztikája a legfontrosabb tényezők egyike a vízvisszatartást illetően. A növényzet hatása sokkal kisebb mértékben segíti elő a vízvisszatartást, összehasonlítva az ültetőközeg hidraulikai tulajdonságaival szemeben. Mégis a növényzet is fontos szerepet játszik elősegítve a traspirációt, és ezáltal egy olyan mikroklímát biztosít, mely csökkenti a városokban kialakuló ún. hőszigeteket (heat island). A mennyiségek csökkentése/késleltetése (ideiglenes tározás és a lassú kibocsátás) meghatározza az esővíz lefolyási csúcsok csökkentését és késleltetését a csatornahálózatba történő befolyáskor. A csapadéklefolyási csúcsok enyhítése függ az ültetőközeg tározási kapacitásától, a szivárgóréteg kapacitásától, a tető lejtésétől, a csapadékírón körvonalazódó csapadéktól, valamit az ültetőközeg nedvességtartalmától. A zöldtetők 22-70% -al képesek csökkenteni a kifolyási csúcsokat a normál tetőszerkezetekhez, nem zöldtetőkhöz képest.

A városi tetőkről lefolyó csapadék szignifikánsán hozzájárul a szennyvíz csatornahálózatokban végbemenő áradásokhoz és a városi vízminőségi problémákhoz. A legfejlettebb városokban a tetők a burkolt városi felületek körülbelül 40-50%-át teszik ki. Bármely a tetőről lefolyó víz tömegét és mértékét csökkenteni képes műszaki megoldás potenciálisan hozzájárul a fenntartható városi esővíz-gazdálkodáshoz. A zöldtetők rendelkeznek azon tulajdonságokkal, hogy csökkentsék és enyhítsék a csapadéklefolyást.

Az ültetőközeg nedvességtartalma közvetlenül a csapadékesemény előtt szignifikánsan befolyásolja a vízvisszatartó képességet és a víztározó-képeséget. Az ültetőközeg sajátságos összetételének köszönhetően egyfajta nedvességtelítettségi értékkel rendelkezik, e szerint a szárazabb közegeknek magasabb a vízmegtartó képességük, mint a nedveseknek. Például, amikor az ültetőközeg közel van a telítteségi állapotához, a csapadék kezdetekor a csapadék csak nagyon kis része képes az üreges tereket kitölteni. Amikor a víztartalom közel egyenlő a terület befogadóképességével, zöldtető akkor is csaknem 60%-át a csapadéknak képes visszatartani mielőtt bármiféle kibocsátást produkálna. A csapadékvíz mennyiségének csökkentése az áthatolhatatlan, vízzáró városi vízgyűjtőkön különösen fontos a befogadókra gyakorolt negatív hatásuk miatt.

2.2 CSAPDÉKVÍZ MINŐSÉG

A zöldtetőkből kiáramló víz minősége (szennyezőanyag típus és ezzel öszefüggésben álló koncentráció) számos tényezőtől függ:

• építési technológia (az ültetőközeg mélysége és összetétele, a növényzet típusa és a szivárgóréteg),
• üzemeltetés,
• a környezet földhasználati karakterisztikája (lakó vagy ipari övezet),
• a lokális szennyezőforrások jelenléte, és
•  tető kora (eltelt idő az üzembehelyzés óta).

A zöldtetők általában „tárolóeszközként” játszanak szerepet: a szennyezőanyag az ültetőközeg rétegeiben akkumulálódik, és csak inztenzív csapadékhatás képes kimosni onnan. A zöldtetők szerepe jelentős – úgy pozitív, mint negatív értelemben – a kiáramló víz minőségének meghatározásában. Ez függ a kiáramlás tulajdonságaitól:

• a lefolyási tényező értékétől,
• az összes nitrogén koncentrációtól, és
• a lefolyó vízben lévő ammónium nitrogén és a szerves anyagtartalomtól.

Teljesen egyértelmű, hogy az ültetőközeg készítéséhez használt anyagok lényegesen befolyásolják a lefolyás minőséget.

 

II. VÁROSI ESŐVÍZ-GAZDÁLKODÁS

A városokban az áthatolhatatlan, burkolt felületek fejlődésének közvetlen következménye a nagyobb mértékű és mennyiségű lefolyás, és a rövidebb idejű telítődés. Valóban az áthatolhatatlan, burkolt felületek rapid módon segítik elő a befogadóba történő lefolyást, míg a porózus, permeábilis felületek tárolni képesek azt, és órak, napok, akár hetek múlva tovább engedni/vezetni a vizet az alsóbb rétegek felé.

A vízzáró felületek építése megváltoztatja a környező talajszerkezetet a gépi tömörítés által, és eliminálja (tönkreteszi) a felszíni talajréteget, ami egy lényeges porózus tárolótér az altalaj és a légkör között.

A burkolt felületek magas aránya, illetve a vízelvezető rendszerek használata meggyorsítja a települések területén a lehulló csapadékvíz összegyülekezését és lefolyását, miközben a csökkenő beszivárgási lehetőségek (és a csökkenő felületi tározódás) miatt megnő az elvezetendő víz mennyisége (Csapák, 2009) (3. ábra).

A tradicionális esővíz-gazdálkodás célja a városi területeken:

• hogy olyan gyorsan vezesse el a lefolyó vízmennyiséget, amilyen gyorsan csak lehet, illetve
• összegyűjteni a többlet lefolyást ún. késleltető/visszatartó medencékben a kialakuló csúcsok csökkentése végett.

3. ábra. A beépítés hatása a felszíni lefolyásra (forrás: Wright-Heaney 2001)

Az esővíz-gazdálkodás konvencionális megközelítése magában foglalja a vízzáró felületeken képződött vízlefolyás hatásos befogását, annak továbbítását és néha tisztítását. A városi projektek esetén helyszíni tervezést és az esővíz-gazdálkodást a tervezés kezdeti fázisába kell integrálni, azért hogy fenn tartsunk egy hidrológiailag minél működőképesebb városi tájat. Olyan hidrológiának és helyszíni tervezésnek kell megvalósulni amelyek, befolyásolják a vízmozgást, az utak, az épületek és az infrastruktúrák elhelyezkedését.

A természetes talaj és vegetáció védelemnek – melyek stratégiailag meghatározzák a terepen keresztül áramló esővíz lefolyási, tározási és beszivárgási képességét – az új projektek tervezésébe kell, hogy belekerüljenek, mint adottság, továbbá mint egyfajta hidrológiai kontroll.

Számos tanulmány irányult arra, hogy elemezze a hatássosságát a különféle fenntartható városi csatornázási redszereknek, gyakorlatoknak, melyek a hidrológiai és a szennyezőanyag eltávolító képességen alapulnak. A “biovisszatartó” területek, mint pl. a füves mélyedések/csatornák, a permeábilis (átbocsátóképes) járdák/úttestek és a zöldtetők a szakirodalomból véve a legáltalánosabb gyakorlati megoldások. Ezek a megoldások/módszerek képesek csökkenteni a ténylegesen vízzáró felületek nagyságát a városi vízgyűjtőn. Ténylegesen vízzáró felület az a vízzáró felület, amely közvetlenül kapcsolódik a csapadékcsatorna rendszerekhez és hozzájárul a vízgyűjtőn megnövekedett mennyiségekhez és lefolyási értékekhez. Kleidorfer és társai elemezték például az urbanizáció hatását, kifejezetten az áthatolhatatlan (vízzáró) felületekre tekintettel, a városi hidrológiát érintő lehetséges globális felmelegedési forgatókönyvekkel együtt, különösképpen a kombinált csatornázási rendszerek hatékonyságára. A kutatás azt mutatta, hogy egy 20%-os klímaváltozási tényező – kifejezetten a csapadékintenzitás eloszlás – ugyan azt a hatást eredményezi, mint egy 40%-osan megnövelt áthatolhatatlan (vízzáró) felület. A csapadékintenzitások ilyenfajta növekedése a beszivárgást szabályozó intézkedéseken – melyek az áthatolhatatlan területek 30%-os csökkenéséhez vezethetnek – keresztül kompenzálható lenne. Arra következtetésre jutottak, hogy a megnövekedett városiasodás hatása gyakran jelentősebben nagyobb, mint amire a klímaváltozásból kifolyólag számítottak.

A talaj és a természetes vegetáció csökkenése a városi környezetben jelentősen befolyásolják a víz hidrológiai körforgását azáltal, hogy növelik az esővíz felszíni lefolyását úgy gyakoriságukban, mint mennyiségükben. Azért, hogy enyhítsék ezeket a változásokat a városi területeken olyan mérnöki rendszereket fejlesztettek ki, mint a zöldtetők, hogy lemásolják és helyettesítsék azokat a természetes funkciókat (evapotransppiráció, szivárgás), amelyek megváltoztak az emberi fejlődés hatásának következtében. A zöldtetőket egyre inkább a városi esővíz-gazdálkodási intézkedések ellenőrző eszközeként hasznosítják. A zöldtetők képesek helyreállítani a természetes vízkörforgási folyamamatot, befolyásolni képesek az esővíz lefolyást, azáltal, hogy lecsillapítják/ kiegyenlítsék a lefolyási csúcsokat, valamint csökkentik annak mennyiségét, és megnövelik a telítődési időt. Azonkívül bizonyítottan csökkenteni képesek a vízszennyezést, tároló eszközként játszanak szerepet és az ültetőközegben összegyűjtik a szennyezőanyagokat.

Amikor eső hull a növényzettel borított vagy szabad, zavartalan területekre, akkor a víz annak természetes körforgási ciklusán megy keresztül. A lehullott csapadék csupán 30%-a – mely a növények vízzel történő ellátását biztosítja- éri el a sekélymélységű víztározó rétegeket, másik 30%-a elszivárog és a mélyebb víztározó rétegeket táplálja, és cca. 40%-a szinte azonnal visszatér a légkörbe az evapotranspiráció útján. Az urbánus területek, az épületekkel és utcákkal együttéve 75-100%-ban áthatolhatatlan felületek, ahol az esővíz a legkülönbözőbb módon oszlik el. Csupán csak 5%-a szivárog a sekély és mélyebb víztározó rétegekbe és 15%-a a növényzeten keresztül (evaporáció) a légkörbe jut. Megdöbbentő, de 75%-a az esővíznek a felszíni lefolyás (4. ábra).

4. ábra. A csapadék hasznosulása a növényzettel borított valamint a burkolt városi területeken (forrás: Bauverlag GmbH, Németország)

Hogy elkerüljék ezeket az ellentétes esővíz lefolyási módokat, a városi közösségek költséges csatornarendszereket építenek. Amíg ezek a költséges csapadékvízgyűjtő, tározó és tisztító rendszerek szemben állnak az áthatolhatatlan (víz át nem eresztő) felületek okozta hatásokkal, addig eredménytelen a problémák megoldása. Sok esetben a felszíni lefolyás (tisztítás nélkül) közvetlenül a víztestekbe és befogadókba kerül. Ez a lefolyó esővíz többlet szennyezi vízfolyásainkat. Számos tanulmány rámutat arra a közvetlen kapcsolatra, amely az áthatolhatatlan felületek és a vízfolyások vízminőség degradálódása között áll fenn. Egy adott vízgyűjtő esetén még az alacsony 10-15%-os szintű (áthatolhatatlan) felületi borítás esetén is nehézkes a vízminőség fenntartható megőrzése. Ennél nagyobb, 15-20%-ot elérő felszíni fedettség drámai változásokat eredményez egy vízfolyásban (pl. vízminőség, vízhőmérséklet, és vízi élővilág degradálódása).

A zöldtetők segíthetnek enyhíteni ezeket a problémákat, mert képesek az esővizet elnyelni, helyben tartani és újrahasznosítani. A zöldtetők ültetőközege és a növényzet felszívják, elnyelik a vizet, ami máskülönben azonnal, közvetlenül a csatornarendszerekbe folyna. Átlagban egy intenzív zöldtető 75%-át képes megtartani a lehulló csapadéknak. Csupán csak 25%-a folyik le, de ez is több órás késleltetéssel történik, rendszerint a csapadékcsúcsok után.

Amikor egy zöldtető eléri a teljes telítettséget, a vízfelesleg lassan szűrődik keresztül a kertészeti felépítményen a csatornákba. Csapdába ejti az üledéket, a növények lehullott levélzetét és más részeket, megtisztítva a lefolyó vízmennyiséget, mielőtt az elérné a befogadót. Természetesen a különböző zöldtetők más és más vízvisszatartó kapacitást nyújtanak.

 

ÖSSZEFOGLALÁS

A zöldtetők vízvisszatartó, csapadékvíz-felhasználó és kiegyenlítő képességének fontosságát jelzi az, hogy szinte a világ minden területén foglakoznak ezzel a témával, számos helyen végeznek kísérleteket. Például egy 34%-os átlagos csapadékvíz mennyiség megtartásából arra lehet következtetni, hogy a zöldtető összehasonlítva egy hagyományos tetővel 300 mm-el csökkentheti az éves lefolyás mértékét az Egyesült Királyságban.

A világ számos országában végzett kísérletek eredményei azonban nem alkalmazhatók megbízhatóan más éghajlatú területeken, ahol a csapadékmennyiség és a növények növekedésének jellemzői valószínűleg nem összevethetőek. Annak ellenére, hogy tájékozató adatként ezek az eredmények hazánkban is felhasználhatók, több hazai kísérleti zöldtető létesítésére lenne szükség, a különböző ültetőközeg és más-más honos növényzet alkalmazásával.

A zöldtetők rétegei közül a tetőszigetelés feletti szivárgó-vízmegtartó réteg, valamint a kertészeti felépítmény (ültetőközeg és növényzet) rétegei játszanak szerepet a csapadékvíz felhasználásban, tározásban. Az ún., „tálcás” szivárgólemezek víztároló kapacitása adott, ezek gyári termékek.

A kertészeti felépítmény vízfelhasználása azonban változó, függ a telepített növényzettől, az ültetőközeg összetételétől és vastagságától, a tető lejtésétől, stb.. Abból adódóan, hogy az ültetőközeg víz-visszatartó képessége változó, éppen ezért a vízvisszatartó képesség tervezhető is.

Új beruházok esetében szükségszerűnek tartjuk a zöldtetők létesítését, meglévő épületek esetén pedig az utólagos „zöldesítés” lehetőségének vizsgálatát, illetve a „zöldesítés” megvalósítását.

Az OTÉK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények) szerint a legkisebb zöldfelület mértéke például nagyvárosias lakóterület esetén 10%, kisvárosias lakóterület esetén 20%, kereskedelmi és szolgáltató terület esetén 20%, ipari terület esetén 25%. Látható, hogy az épületekkel és a burkolt felületekkel milyen mértékben csökken azon zöldfelületek nagysága, amelyek a csapadékvíz körforgalmában, a szikkasztásban, víztározásban szerepet játszhatnak. Ezek pótlására a legkézenfekvőbb lehetőség a zöldtetők létesítése, megpróbálva visszaállítani a „természetes állapotot”.

IRODALOM

 

1. U.S. General Accounting Office, Community Development: Local Growth Issues – Federal
2. Opportunities and Challenges,” GAO/RCED-00-178 (September 2000); this report is available at
3. www.gao.gov/special.pubs/lgi or at www.gao.gov/new.items/rc00178.pdf.
4. City of Olympia, Public Works Department, Water Resources Program, Impervious Surface Reduction Study, Final Report, (May 1995).
5. Albrecht Dürr, Dachbegrünung: Ein Ökologischer Ausgleich translated: Green Roofs: An Ecological Balance. (Bauverlag, GmbH, Wiesbaden and Berlin, Germany, 1995).
6. The New York Times, “Scientists Watch Cities Make their Own Weather,” August 15, 2000.
7. The Urban Heat Island effect was discussed in The New York Times and CBS Television.
8. EEA BRiefing 2006/4 ISSN 1830-2297
9. Bauder, 2005, Largest sedum re-roofing project in the UK on Ethelred Estate [online article, http://www.bauder.co.uk/content/news/dual.asp?sid=-1&nid=3&pg=1, accessed Nov. 2006].
10. CIRIA, 2004, C609 SUDS techniques – hydraulic, structural & water quality issues.
11. Graham P and Kim M, 2003, Evaluating the stormwater management benefits of green roofs through water balance modelling, Greening Rooftops for Sustainable Communities, Chicago, 29-30 May, 390-399.
12. Gutteridge B, 2003, Toronto’s Green Roof Demonstration Project, Greening Rooftops for Sustainable Communities, Chicago, 29-30 May, 121-125.
13. Herman R, 2003, Green roofs in Germany: yesterday, today and tomorrow, Greening Rooftops for Sustainable Communities, Chicago, 29-30 May, 41-45.
14. Hutchinson D, Abrams P, Retzlaff R and Liptan, T, 2003, Stormwater monitoring two ecoroofs in Portland, Oregon, USA, Greening rooftops for sust. communities, Chicago, 29-30 May, 372-389.
15. Köhler M, Schmidt M, Grimme, FW, Laar, M, Paiva VLA & Taveres S, 2002, Green roofs in temperate climates and in the hot-humid tropics – far beyond the aesthetics, Environmental Management and Health, Vol. 13, Issue 4, 382-391.
16. Kolb W, 2004, Good reasons for roof planting – Green roofs and rainwater. Int. Conf on Urban Horticulture, Acta Horticulturae, No.643, 295-300.
17. Johnston C, McCreary K and Nelms C, 2004, Vancouver public library green roof monitoring project, 2nd Greening Rooftops for Sustainable Communities Conf., Portland, 2-4 June, 391-403.
18. Liptan T, 2003, Planning, zoning and financial incentives for ecoroofs in Portland, Oregon, Greening Rooftops for Sustainable Communities, Chicago, 29-30 May, 113-120.
19. Mentens J, Raes D and Hermy M, 2003, Effect of orientation on the water balance of greenroofs,Greening Rooftops for Sustainable Communities, Chicago, 29-30 May, 363-371.
20. Moran A, Hunt B and Jennings G, 2004, A North Carolina field study to evaluate greenroof quantity, runoff quality, and plant growth, 2nd Greening Rooftops for Sustainable Communities Conf., Portland, 2-4 June, 446-460.
21. Swan AD and Stovin VR, 2002, A decision-support framework for the design of retrofit SUDS. Proceedings of the International Conference on Sewer Operation and Maintenance (SOM2002), University of Bradford, 26-28 November.
22. VanWoert ND, Rowe DB, Andresen JA, Rugh CL, Fernandez RT and Xiao L, 2005, Green roof stormwater retention: Effects of roof surface, slope, and media depth, Journal of Environmental Quality, v34, 1036-44.
23. Green roofs – getting sustainable drainage off the ground Toits Verts – un assainissement pluvial durable hors sol Virginia Stovin, Nigel Dunnett and Adrian Hallam
24. Gayer József, 2004, A települési csapadékvíz-elhelyezés az integrált vízgazdálkodás tükrében. (doktori értekezés)
25. Csapák Alex, 2009, Települési vízgazdálkodás, lakossági csapadékvíz-gyűjtés és –felhasználás (doktori értekezés)

 

Horváthné Pintér Judit¹ – Mrekva László²

1 – PINTÉR & LACZKOVITS Épületszigetelő Szakmérnök Bt.,
2 – AXIÁL Kft.

Letölthető