ZÖLDFALAK TÖRTÉNETE / HOGYAN ALAKULTAK KI A ZÖLDFALAK?
A zöldfal egy vertikális kert, amit sűrű növénytakaró borít, sokféle megjelenési és kiültetési formája létezik, de mindegyik közös jellemzője, hogy függőleges növényfalat alkot. Lehet nyírt, futtatott vagy ültetett, megjelenhet falakon, épületek homlokzatán, térelválasztó növényfalként, szoborként és újabban reprezentatív belső terek díszeként.
A zöldfalak a terekkel, a térképzéssel együtt születtek. Kialakulásuk már az ókori kultúrákra visszavezethető. Térhatároló felületként használták a hellén kultúra labirintusaiban, majd a középkorban a különböző magasságúra nyírt sövények és reprezentatív lécrácsra futtatatott rózsák formájában. A reneszánsztól a zöldfalak nagyobb hangsúlyt kaptak a kertekben, megjelentek a növénnyel befuttatott különböző kerti építmények a kert hangsúlyosabb pontjain. Emellett jellemzők a boszkék (erdő, erdőcske), magas fákkal, sűrű bokrokkal beültetett kertrészletek, amiket nyírt sövény vett körül, így növényfallal zárt intim terek jöttek létre. Már akkoriban sem szerették a csupasz falakat és igyekeztek eltakarni őket sövénnyel, vagy futónövényekkel. Amíg a reneszánsz azonos kerti egységeket használt, a barokk túlzott és kiemelt. Ekkoriban a növényfalak magassága, felülete és határoló szerepe is megnőtt, a főbb sétányokat 20 m magas gyertyánsövények szegélyezték és egyre bonyolultabb kerti építményeket futattak be. Megjelenek a változatos alakúra nyírt növényszobrok, ahol a növényeket mesterségesen különböző alakzatokba kényszerítették, ami ezelőtt Európában nem volt jellemző. A tájképi kertekben elfordultak a túlzott szabályosságtól és egyre inkább a természetközeli kertek lettek a mértékadók, így a növények burjánzása a kertekben alapkövetelmény lett. A XX. század újító szellemisége a tájépítészetre és a növényhasználatra is hatással volt. A kertek kialakításánál új anyagokat, felületeket használtak, és a növénynemesítések által különböző hatású kerteket hoztak létre. Ez az újító szellemiség alkotta meg a XXI. századra a zöldfalakat, zöldhomlokzatokat. Legfontosabb alakja a francia származású Patric Blanc botanikus, aki a trópusi erdők növényeit tanulmányozta. A fák törzsén élő növények ihlették meg a vertikálisan ültetett zöldfalat. Első zöldfalát 1988-ban építette (Museum of Science and Industry) Párizsban, majd ezt számos zödlfal követte szerte a világban: szállodákban, múzeumokban, bankokban, boltokban, kávézókban, éttermekben, bevásárlóközpontokban és magánszemélyek részére. Az élőfalak nem csak dekoratívak és látványosak, ezen kívül számos jó tulajdonságuk is van: levegőtisztító, klímajavító, szigetelő, hangszigetelő, takaró hatásuk bizonyított és ezért a szerepük nő a városokban. A zöldfelület növelés egyik alternatív megoldása lehet. A zöldfal igazi különlegesség és képes arra, hogy a természetet becsempéssze a mindennapokba.
írta: Kiss Marci és Dancsuly Krisztina (http://szepkertek.hu/
ÖSSZEFOGLALÁS
A zöldfalak vertikális kertek, amelyeknek változatos megjelenésű és típusú fajtája létezik, de közös jellemzője, hogy mindegyik függőleges növényfalat alkot. Kialakulásuk visszavezethető az ókorig és a kertművészeti korokon keresztül végigkövethető fejlődésük. Alkalmazásukban és esztétikai fejlődésükben nagy szerepet játszott Patric Blanc alakja, aki kitalálta, hogy hogyan lehet a növényeket a „falba” ültetni, úgy hogy azok egy képet alkossanak. A végeredmény és a látvány lenyűgöző ezért reprezentatív helyek központi díszévé váltak szerte a világon. Esztétikai szempontok és tudatos alkalmazásuk előnyös tulajdonságai miatt egyre nagyobb teret hódít magának.
