Zöldtető- és Zöldfal Építők Országos Szövetsége

Az extenzív zöldtetők jelentős része olyan, amelynek nemcsak a közismert műszaki és ökológiai előnyöket kell biztosítani, hanem mindezek felett esztétikusnak, időnként látványosnak is kell lenni. Ezek elsősorban a lakónegyedek épületeinek tetői, mint például egy lakótelepi iskola, ABC, orvosi rendelő vagy hasonló kisebb-nagyobb zöldíthető felület. A kisebb, magán tulajdonú épületek zöldtetői inkább intenzív kialakításúak, a nagyobb felületű ipari létesítmények, bevásárló központok és egyéb ún. kötelezően zöldítendő tetők pedig többnyire a lehető legolcsóbb kivitelezésű Sedum-tetők.

Az intenzív zöldtetők növényeiről túl sok specialitás nem mondható el, hiszen egy 60 cm vastag termőrétegű, automata öntözőberendezéssel ellátott, szakszerűen karbantartott tetőkert növényzete ugyanolyan biológiai produktumra képes, mint a talajszinti kertek. A megfelelő ökológiai viszonyok megteremtése pedig „csupán” pénz kérdése. A speciális feltételt jelentő szélhatás ellen is megvannak a megfelelő műszaki megoldások, így akár fasorok is telepíthetők zöldtetőkre, mint azt már hazai példákból is tudhatjuk, a Sedum-tetőkhöz általánosan alkalmazott fajok pedig már mindenki által közismertek, jól beváltak.

A zöldtető építőnek ezért talán a legnagyobb kihívás olyan extenzív fenntartású növényzet kialakítása, amely látványos is, azaz megfelelően változatos, sokszínű, időnként kimondottan dekoratív. Extenzív zöldtető az, amelyet nem öntözünk. Ha a talajréteg vastagsága csupán a szokásos 8-10 cm, akkor a Sedum fajokon kívül itt kevés olyan szárazságtűrő növény jöhet számításba, amely megfelelően fejlődve összefüggő növényborítást biztosít. Az extenzív tetők növényzetének ugyanis elsődleges szempontja a megfelelő szárazságtűrés.

A növények szárazságtűrése alapvetően két tényezőtől függ: a gyökértevékenység aktivitásától és a rendelkezésreálló víz gazdaságos hasznosításától. Az első csoportba tartozó szárazságtűrő növényekre jellemző, hogy gyökérzetük rendkívül agresszív növekedésű, nagy szívóerejű, így száraz időszakokban is képesek hozzájutni a talaj mélyebb rétegeinek vízkészleteihez, amikor más növényfajok már szenvednek a vízhiánytól. Ilyenek a középhegységi sziklagyepeink növényei, mint a kakukkfű fajok (Thymus spp.), a szegfűk (Dianthus spp.), az ostorménfa (Viburum lantana), vagy a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) és a vadkörte (Pyrus pyaster). Az ilyen növények nem jöhetnek számításba a zöldtetőknél, hiszen itt nincs lehetőségük vízfelszívásra a mélyebb rétegekből és túlzottan agresszív gyökérzetük károsíthatja a tetőszigetelést is. Nekünk azok a szárazságtűrő fajok érdelesek, amelyek a rendelkezésreálló vízzel „jól gazdálkodnak”, azaz szöveteikben sokat tartalékolnak (pozsgás növények), vagy különböző védőmechanizmusok révén keveset párologtatnak.

A pozsgás növények közül legismertebbek a varjúhájak (Sedum spp.). Rajtuk kívül számításba jöhetnek a kövirózsák (Semprevivum spp.) azon kultúrváltozatai, amelyek összefüggő gyepes növekedésükkel teljesen beborítják a talajfelszínt. Szárazságtűrésük a legszárazabb nyárban is tökéletes, minimális vastagságú talajban is jól fejlődnek, május-júniusban pedig pompás virágzatukkal nagyszerű látványt varázsolnak a tetőre. Ha igazán különleges látványt szeretnénk extenzív viszonyok között is, télálló kaktuszokból (Opuntia spp.) is kialakíthatunk kisebb-nagyobb foltokat. Szárazságtűrésük tökéletes, nyár eleji virágzásuk pedig élményszámba megy. Bár a virágok rendkívüli szépsége inkább közelről érvényesül, de a növények különleges habitusa messziről is feltűnő látványosság. Hátárnyuk, hogy nem borítják be teljesen a talajfelszínt, ezért célszerű közéjük egynyári porcsinrózsát (Portulaca grandiflora) vetni, mely élénkszínű virágaival egész nyáron díszít és az elszóródott magokról évente természetesen újul, megfelelő borítást biztosítva a talajfelszínen.

Hogy egy növény lehetőleg keveset párologtasson, jó módszer, ha felületét sűrű szőr borítja, mely többnyire ezüstös színt kölcsönöz, ami a praktikum mellett esztétikus is. Ilyen, szárazságtűrő sziklakerti növényeink egy része, mint a molyhos madárhúr (Cerastium tomentosum), a gyapjas tisztesfű (Stachys byzantina), vagy a szürke veronika (Veronica incana). Csökkenti a párologtatást, ha a növény levelét valamilyen bevonat védi, mint a szárazságtűrő nőszirom fajoknál (Iris spp.), a deres csenkesz (Festuca glauca), vagy a közönséges boróka (Juniperus communis) levelénél.

Az extenzív zöldtetőknél általánosan alkalmazott 8-10 cm talajréteg esetén csak lágyszárú növények telepíthetők biztonsággal. Ha szárazságtűrő cserjék telepítését tervezzük, legalább 20 cm-es ültető keverékkel számoljunk. Az ilyen vastagságú, megfelelő szerkezetű közeg alatta a szokásos víztároló réteggel elég nedvességet biztosíthat a szárazságtűrő cserjéknek a biztonságos túléléshez, sőt az egészséges fejlődéshez. Ahhoz azonban, hogy alkalmas növényt válasszak az extenzív tetőkertemhez, nem szabad szem elől téveszteni, hogy a szárazságtűrésen kívül napfényigényes, fagytűrő, kis tápanyagigényű, hosszú élettartamú, alacsony növésű legyen, továbbá jól borítsa a talajfelszínt, jól újuljon és lehetőleg örökzöld legyen. Mindezek figyelembe vételével a fentebb felsoroltakon kívül az alábbi fajok közül válogathatunk:

Évelők:

Hegyi ternye (Alyssum saxatile), pirosló szappanfű (Saponaria ocymoides), piros gólyaorr (Geranium sanguineum), ezüstvirág (Paronychia kapela), ezüstös hölgymál (Hieracium pilosella), könöséges cickafark (Achillea millefolium) kerti fajtái, aranysárga pipitér (Anthemis marschalliana), kardlevelű peremizs (Inula ensifolia), aranyfürt (Aster linosyris), macskamenta (Nepeta x fassenii), sarlós gamandor (Teucrium chamaedris), déli kutyatej (Euphorbia myrsinites), ligetszépe (Oenothena missuriensis).

Félcserjék:

Orvosi zsálya (Salvia officinalis), cipruska (Santolina chamaecyparissus), levendula (Lavandula angustifolia), kékszakáll (Caryopteris incana).

Cserjék:

Törpemandula (Prunus tenella), madárbirs fajok (Cotoneaster spp.), közönséges boróka (Juniperus communis) elterülő fajtái, nehézszagú boróka (Juniperus sabina) fajtái, kistermetű zanótok (Cytisus spp.).

Végül egy megszívlelendő tanács: Extenzív tetőre gyepet – bármilyen szárazságtűrő fűmagkeveréket is ajánlanak – a hazai klímában semmiképpen se telepítsünk!

Dr. Gerzson László