Zöldtető- és Zöldfal Építők Országos Szövetsége

Zöldtető- és zöldfal építők vezető szakmai szervezete

Városrehabilitáció zöldfalakkal

2010. január 5-én a Király utca- design utca Klaszter felkérésére, részt vettem egy kerekasztal beszélgetésen, a Király utca jövőjéről. Mikor a felkérést megkaptam, magam sem gondoltam volna, hogy a téma mennyire szorosan összefügg a zöldfalakkal.
A probléma, amelyre megoldást keresünk, hogy a Király utcában, és általában a belső városrészben üresek az üzletek, kevés a vásárló. Ráday Mihály szerint ennek egyszerűen az az oka, hogy a város megengedte a bevásárló központok betelepülését. Én ennek az ellentétét gondolom, hiszen a belső városrészen nincsen sok bevásárló központ, a Mammutot, a Westendet, és az új Corvin sétányt lehetne említeni, és ezek környezetében éppen hogy nagyobb a nyitva tartó kis üzletek aránya, mint máshol. Ellentmond ennek az érvelésnek az is, hogy e bevásárló központok megjelenése előtt is megfigyelhető volt az üzletek “elnéptelenedése”.

Városépítészeti tanulmányokat olvasva, hamar megtaláltam a probléma igazi okát. úgy hívják: szlömösödés. Érdekes tudni, hogy a ma olyan nagyon védett és szeretett belső városrészek valójában egy óriási ingatlan spekuláció eredményei. A gyors iparosodás százezrével csalta a városba a szegényebb vidéki embereket, akiknek olcsó bérlakást biztosítottak a bérház tulajdonosok. Az így felépült bérházak, egyes források szerint bérkaszárnyák már akkor jórészt alkalmatlanok voltak lakásnak. A szűk belső udvarokra, vagy a még sokkal szűkebb világító udvarokra nyíló szobák nagy részébe szinte soha nem jut napfény. Annak ellenére, hogy a korabeli előírások magas szemöldökmagasságot írtak elő, vagy legalább is nagy szemöldökmagasság mellett megengedték, hogy a telek minden oldala mélyebben legyen beépítve. A lift hiánya miatt úgyis csak az első emeleti utcai lakások voltak értékesek, így jobban megérte nagyobb belmagasságokkal, de sokkal intenzívebb beépítéssel építkezni.

Az így kialakult bérlakás állomány állaga egyre csak romlott. A fejlődő közlekedési lehetőségeknek hála, aki tehette, otthagyta ezeket az otthonokat. Az így hátrahagyott, mára szinte teljesen elértéktelenedett lakásokat kispénzű, sokszor mélyszegénységben élő emberek vették meg. Így egyre erősödött, erősödik az ilyen helyekre jellemző bűnözés, az épületek és közterületek állapotának leromlása és persze az üzletekből is eltűnt a vásárlóerő. Ez tehát a szlömösödés.

 


Király utcai tűzfal

És ami lehetne belőle

A “slum” területek rehabilitációját általában buldózerrel szokták végezni, látványos példák vannak erre Párizstól Londonon keresztül egész a Corvin-Szigony projektig. Akad egy-két humánusabb példa is. A Középső-Ferencvárosban például csak az épületek egy részét bontották el, valamint a telektömb belsejét szabadították fel, így teremtve nagyobb zöldfelületeket. Akadt olyan telektömb is, ahová nem építettek vissza épületeket, hanem egy parkot alakítottak ki a helyén. Az eredmény, akár 50%-kal magasabb ingatlanárak, és ennek megfelelően módosabb polgárok megjelenése.

Mivel a bérház tulajdonosoknak semmi érdekük nem fűződött hozzá, sem Erzsébetváros, sem Terézváros nem dúskál zöldfelületben. Ahol van egy kis park, némi zöld, az ingatlan árak érzékelhetően magasabbak is. Számos urbanisztikai és tájépítészeti tanulmány kimutatta, hogy egyértelmű összefüggés van a közterület zöldfelületeinek állapota, és az ingatlanárak, és ezen keresztül a lakók összetétele között is. Hamis tehát szerintem az az érvelés, amit szintén Ráday Mihály fogalmazott meg, miszerint a Terézvárosban úgysem az vesz lakást, akinek szüksége van a zöldre, hanem olyan aki szereti a régi polgári (?) bérházak hangulatát. Ha ezt a logikát követem, akkor a nyolcadik kerületben azok vesznek lakást akik szeretik, ha esténként megkéselik őket.

Ez egy szép illúzió, aminek nem sok köze van a valósághoz. A valóság az, hogy a Terézváros és az Erzsébetváros szlömösödése már javában tart, és eddig nem sok minden történt, ami ezt a folyamatot visszafordítaná. Az egyik kézenfekvő lehetőség a zöldfelületek mennyiségének és minőségének a javítása lenne, de ehhez nem sok hely áll rendelkezésre. Vannak viszont hatalmas, ronda tűzfalak, amiket függőleges kertként művelve otthonosabbá szerethetőbbé lehetne tenni a belső városrészeket.
“Az ápolt, gondozott zöldterületek a társadalmi kontroll hangsúlyozásával nemcsak a környék közbiztonságának növekedéséhez járulnak hozzá, de fontos eszközei lehetnek a belső városrészek leromlását megállítani kívánó anti-slum politikának is. „ (Futó P. 1997.)

Forrás