Zöldhomlokzatok külföldön és itthon
A zöldhomlokzatok hazai meghonosításához kutatásokra, kísérletekre lenne szükség, meg kellene teremteni azt a szakmai és jogi hátteret, amely biztosíthatná, hogy szakszerû megoldások készüljenek – hangzott el a FUGA Budapesti Építészeti Központban megrendezett konferencián, ahol neves szakemberek járták körül a témát. A homlokzatok növénnyel való beborítása jó eszköz lehet arra, hogy valamit visszalopjunk az elveszített természetes környezetbõl, de nem pótolhatja a környezettudatos építészet egyéb eszközeit.
A zöldhomlokzatok sokszor heves vitákat váltanak ki a szakmai fórumokon, nem teljesen tisztázott, hogy mit is értünk ez alatt a fogalom alatt. Zöldhomlokzatnak nevezhetünk minden olyan térelhatárolást, ami növényekkel kapcsolatban van – adta meg a fogalom definícióját Pataky Rita építész, a BME Épületszerkezettani Tanszékének egyetemi mestertanára. Az alkalmazható növényeket három csoportba sorolhatjuk. A segédeszközt nem igénylõ fajták tapadókoronggal (pl. vadszõlõ) vagy léggyökérrel (pl. borostyán) rendelkeznek. Segédeszközt, tehát valamilyen kapaszkodást segítõ szerkezetet igényelnek például az iszalagok, a loncfélék vagy a lilaakác. A harmadik csoportról akkor beszélhetünk, amikor az épületen van olyan szerkezet, amely a növény gyökerét fogadni tudja. Ilyenkor tulajdonképpen bármely növény alkalmazható.
Quai Branly Museum, Párizs. A vertikális kert tervezõje: Patrick Blanc
Az alkalmazott növény kiválasztásánál fontos szempont, hogy mi az építészeti cél, milyenek a környezeti adottságok (forgalom, vandalizmus, a kibocsátott gázok), milyen tájolású homlokzatra kerül a növény, milyen a benapozottság, mennyire van a szélnek kitéve a felület. Meg kell gondolni, hogy milyen a növény ápolási igénye, tudjuk-e ezt teljesíteni és meg lehet-e ehhez közelíteni a növényt. Gyermekek által elérhetõ helyre mérgezõ növényeket ne telepítsünk. Meg kell vizsgálni azt is, hogy a hátszerkezet, vagyis épületeknél a falszerkezet mennyire teherbíró. Ha a támszerkezet már kész adottságként szerepel, akkor annak tulajdonságait is feltétlenül figyelembe kell venni.
Ha viszont a növények kapaszkodását segítõ szerkezet még nyitott kérdés, akkor a kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy milyen típusú növényt akarunk ráfuttatni, annak milyenek a növekedési jellemzõi, mekkora terhet jelent a szerkezetnek.
Nagyon lényeges, hogy a növények alkalmazásával ne az építészeti hibákat próbáljuk eltakarni, másrészt hogy maga a támszerkezet is esztétikusan legyen megformálva, hiszen a növénynek idõre van szüksége, míg az egész felületet befutja, és addig a támszerkezet is látszani fog.
Caixa Forum Múzeum, Madrid. Építész tervezõ: Herzog & de Meuron
A támszerkezet lehet például lécváz, faléc-acélhuzal kombinációjú rács, acélhálós vagy más dróthálós rács vagy egyéb acélszerkezet is. A rácshomlokzatokra szép példa a Hotel Naumi Szingapúrban. Vagy egy másik példa: az Európai Környezetvédelmi Ügynökség zöldhomlokzata, ahol egy mûemlék épületre helyezett rácsostartón növényekbõl hozták létre Európa térképét. Sodronykötelekbõl is megkonstruálhatjuk a támszerkezetet, ezek lehetnek sima vagy feszített szerkezetek.
Meg kell említeni a pergolákat is, ezek lehetnek az épülettel szorosan egybeépítettek vagy különállók. Ezekre kordonos formában akár gyümölcsfákat is fel lehet futtatni. Ide tartoznak még a lugasok, szaletlik, nyári lakok is.
Az eddigiekben olyan megoldásokkal foglalkoztunk, ahol a növény a talajból nõ ki, a támszerkezet csak a szárát tartja. Azonban az is lehetséges, hogy a növény gyökerét is egy homlokzati szerkezet tartja, ekkor viszont ügyelni kell a tápanyag-utánpótlásra és a fagytûrésre. Ezeknek az ültetõközeges módszereknek több típusa is kifejlõdött már az eddigiekben, van ahol a növénykazettákat hátulról, egy kezelõhídról lehet gondozni, van ahol a kazetták önhordó szerkezetként épülnek egymásra, van ahol átszellõztetett homlokzatburkolatként mûködik a szerkezet.
Hotel Naumi, Szingapúr
Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Koppenhága
Elõnyök és ellenérvek
A külsõ terekben ugyanúgy gondolnunk kellene a komfort biztosítására, mint az épületek belsejében. Jól használható, természetes légkondícionáló elemek a nyílthézagos útburkolatok, az árnyékképzõ és így légmozgást generáló szerkezetek, a növényzet, a víz. A növényzetnek nagyon komoly szerepe van a por megkötésében (a budapesti közlekedésben rendkívül nagy a porképzõdés, többek között az útszegélyek kiépítetlensége miatt) és a városi hõsziget effektus csökkentésében.
A homlokzatok befuttatása több elõnyös következménnyel is jár. Ökológiailag kedvezõ a mikroklíma-szabályozás, a párologtatás, a légmozgás elõsegítése, a por megkötése, nyáron a hûtés. A növények a széndioxidot hasznosítják és oxigént termelnek, tehát jelentõsen csökkenteni tudják a CO2 terhelést. A biodiverzitás szempontjából is hasznot hajtanak, mivel élõhelyet nyújtanak a rovaroknak, a madaraknak. A növényzet tisztítja a csapadékvizet is. A pszichológiai hatások sem elhanyagolhatóak, a monoton környezet helyett a levelek színének évszakonkénti váltakozása, a természetes illatok, hangok, a természetközelség érzése mind kellemes, nyugtató hatással vannak az emberi idegrendszerre.
Az épületszerkezeti, épületfizikai elõnyök is jelentõsek. A csapóesõ, a napsugárzás és a szél elleni védettség hosszabb élettartamot biztosít a zölddel borított homlokzatoknak. A növények plusz hõvédelmet (többlet hõszigetelést) és szennyezõdés elleni védelmet is adnak.
Ann Demeulemeester Shop, Szöul. Építész tervezõ: Mass Studies
Feltehetjük a kérdést, hogy ha ennyi elõnyös tulajdonsággal jár a homlokzatok zöldesítése, akkor miért nem terjedt el jobban? A válasz nagyrészt abban rejlik, hogy sokszor átgondolatlanul telepítenek növényeket, vagy ezek véletlenszerûen telepszenek meg, és ennek negatív következményei nyomják rá bélyegüket általánosságban a témára.
Így aztán sok ellenérv is elhangzik. Van, aki szerint a befuttatott homlokzat rendezetlen képet ad. Nyáron ezzel a véleménnyel nem nagyon lehet egyetérteni, télen viszont a lombhullató növényekbõl tényleg csak a száruk marad. Ugyanakkor ez igaz minden fára, bokorra, stb. is, amiknek a látványához hozzászoktunk, egy lombtalan fát például egyáltalán nem tartunk zavarónak télen.
Egy másik ellenérv, hogy a kártevõk elszaporodhatnak a zöldhomlokzatokban. Vizsgálatok bizonyítják, hogy valójában ilyenkor természetes egyensúly áll be a rovarok és a madarak között. Másrészt olyan fajok telepszenek meg, amelyek a külsõ térben szeretnek lenni, tehát nem fognak a lakás felé törekedni, és azt sem szabad elfelejteni, hogy minden eresznél és átszellõztetett homlokzatburkolatnál is fennáll a veszélye a rovarok – fõleg a darazsak – beköltözésének, ha van olyan rés, ami nincs rovarhálóval lezárva.
Gwanggyo City Centre. Építész tervezõ: MVRDV
Sokan attól félnek, hogy a zöldhomlokzat növeli a betörés veszélyét azáltal, hogy a növény támszerkezete létraként szolgálhat a hívatlan vendégeknek. Ezzel kapcsolatban egy németországi biztosító végzett vizsgálatokat, ezek eredménye szerint mindössze egy százalékos különbség mutatható ki a zöldhomlokzatok rovására a betörések gyakoriságában. De ha ez a tény sem nyugtat meg minket, akkor megtehetjük, hogy nem a talajtól, hanem feljebbrõl indítjuk a növényzetet.
Másokat az ápolási igény riasztja el attól, hogy befuttassák a házukat. Ez kétségtelenül fennáll, a lehullott leveleket össze kell söpörni, az elszáradt virágokat, a terméseket le kell vágni. A csatornáknál, lefolyók mentén, ablakoknál, szellõzõ nyílásoknál metszeni kell, különben a növény ezeket is benövi. Különösen figyelni kell a csavarodó szárú növényekre, mert ezek az esõcsatornát akár össze is tudják roppantani. Az ápolási igény különösen megnõ az ültetõközeges módszereknél.
Taipei Pop Music Center. Építész tervezõ: Mario Bellini Architects
Egy további aggály, hogy a homlokzat nem fog-e rongálódni, nedvesedni a növénytõl? Jól megtervezett és kivitelezett támszerkezetnél nem kell ettõl tartanunk. A méretezésnél figyelembe kell venni a növény és a segédszerkezet súlyát (hóteherként ennek négyszeresével kell számolni), a szélterhet, a mechanikai (repesztõ) és a vegyi hatást. Meg kell vizsgálni a hátszerkezet anyagát, burkolatát, ennek repedésérzékenységét, nedvességtartalmát, nedvszívóképességét. A növények tetõfedésszerûen egymásra lapolódó levelei védenek a csapóesõtõl, a mögöttük lévõ légrésben kialakuló áramlás szárít. Ha viszont eleve nagy nedvességtartalma volt a falnak, akkor elõfordulhat, hogy a növény behatol a szerkezetbe. Ha a burkolata nyílt hézagos, akkor pedig biztos, hogy a növény be fog jutni a burkolat mögé.
Fõvárosunk egyre élhetetlenebbé válik, ha megnézünk például a Blaha Lujza térrõl vagy a Móricz Zsigmond körtérrõl készült régi és mai fotókat, ezeket összehasonlítva láthatjuk, hogy a zöldfelületek egyre inkább kiszorulnak a városból – hívta fel a figyelmet Dr. Gerzson László, a BCE Tájépítészeti Karának egyetemi docense, a Zöldtetõépítõk Országos Szövetségének elnöke. A zöldtetõk és –homlokzatok lehetõséget nyújtanak arra, hogy valamit visszafoglaljunk az elveszett zöldbõl.
Skyfarm, Toronto
Városi farm, New York City. Tervezõ: Vincent Callebaut
Milyen növényeket használjunk?
Zöldhomlokzatok létrehozásához többféle lehetõség is a rendelkezésünkre áll. Használhatunk kúszó- vagy csüngõnövényeket, készíthetünk épített, szerelt jellegû zöldhomlokzatot vagy használhatunk balkonnövényeket.
Támaszték nélkül is futtatható az örökzöld borostyán, amely egy szubmediterrán jellegû növény, két fajtája van. A lombhullató japán vadszõlõbõl egy tõ akár 100 négyzetmétert is befut. Egy másik fajtája, az ötlevelû vadszõlõ igen gyorsan fut felfelé, egymástól 1-1,5 m-re kell a töveket elültetni. A trombitafolyondár gyönyörû virágairól ismert, de vigyáznunk kell vele, mert nagy a súlya, agresszíven, gyorsan nõ, oldalirányban is elburjánzik, gyökérsarjakat ereszt, háromévente vissza kell vágni.
Támaszrendszert igényelnek például az iszalagfélék (Clematis), ezek kissé fagyérzékenyek, a párás környezetet szeretik, rendszeres öntözést igényelnek. A lila akác szintén nagyon agresszív, amire rácsavarodik, azt többé nem ereszti el, fõleg, ha 2-3 hajtás egymásra csavarodik. Ide sorolhatók még a loncok, például az örökzöld japánlonc, amely nagy lombtömeget tud produkálni. A szõlõ is felfuttatható, de a gombabetegségei ellen – peronoszpóra, lisztharmat – védekezni kell. Hollandiában, Angliában, Franciaországban nagyon elterjedt az örökzöld tûztövis, támaszrendszer mellett elõnevelve kész sövényként árusítják.
A balkonnövények, a muskátli, a petúnia, stb. fagyérzékenyek. A homlokzatok zöldesítését jól szolgálja, ha az épület részeként, építészeti elemként eleve kialakítjuk a balkonládákat, ez a lakókat ösztönözni fogja arra, hogy be is ültessék azokat.
Az épített, szerelt zöldfalaknál, mivel hátulról is nyitottak, problémát jelenthet a fagyérzékenység. A külföldi példákat nem lehet egy az egyben átvenni, a franciaországi atlanti klímában -5°C már – csak kivételesen elõforduló – nagy hidegnek számít, míg nálunk tartósan is elõfordul ilyen hõmérséklet.
A budaörsi Hermann Ottó Általános Iskola látványterve. Építész: Gereben Péter
Hurrá-optimizmus helyett szakszerûségre van szükség
A klímaváltozás, a hõsziget-effektus kikerülhetetlen szempontokká váltak a városépítészetben. Míg a 20. századi építészet jellemzõen arra törekedett, hogy az építészeti alkotásból a növényzet lehetõleg ne takarjon ki semmit, a 21. században zöld hullám indult el a klímaváltozás ellensúlyozására. A városközpontokban a hõsziget-effektusnak köszönhetõen 8-12°C fokkal is emelkedhet a hõmérséklet. Ugyanakkor a zöldhomlokzatokkal kapcsolatban helyenként megfigyelhetõ hurrá-optimizmus sem indokolt, ezt nem lehet kizárólag csak egy új építészeti elemként, önkifejezési formaként kezelni, ennél nagyobb körültekintést igényel – hangsúlyozta Bellavics László agrármérnök, a Zöldtetõépítõk Országos Szövetségének elnökségi tagja.
Ahhoz, hogy szakszerû zöldhomlokzatok készülhessenek, megfelelõ jogszabályokra van szükség, az építészeknek és a tájépítészeknek felelõsen kell hozzáállniuk a kérdéshez, szakképzett kivitelezõk kellenek (ehhez pedig megfelelõ szakképzés, oktatás), a hazai klímának megfelelõ ültetõközegeket kell kifejleszteni, az alkalmazott növényeket a helynek, a funkciónak, az esztétikai elvárásoknak megfelelõen kell kiválasztani és a beruházónak, valamint az üzemeltetõnek is felelõsséget kell vállania. A hazai kutatások, kísérletek elindításához pályázati támogatási rendszerre van szükség. Szabványokat, irányelveket kell kidolgozni, a tervek elbírálásához hozzáértõ szakmai grémiumokat kell felállítani.
A jelenlegi jogi szabályozás egyébként kifejezetten kedvez a zöldhomlokzatoknak, a zöldtetõk rovására. Az OTÉK érvényben lévõ elõírásai nagyon kiegyensúlyozatlan helyzetet eredményeznek: 400 négyzetméter, kb. 20 millió forint költségû zöldtetõ a mai szabályozás szerint egyenértékû 70 db borostyántõ felfuttatásával, ami 70 ezer forintból megoldható. Általánosságban is jellemzõ, hogy fejetlenség uralkodik a zöldfelület-gazdálkodásban, más a gazdája a beépítetlen és a beépített területeknek, az épület üzemeltetési szakaszában pedig senki sem ellenõrzi, hogy mi lesz a további sorsa a zöldfelületeknek. Be kellene vezetni a közhasznú zöldfelület fogalmát, hiszen a zöld valóban mindannyiunk hasznát szolgálja. Ezenkívül nyomon kellene követni, hogy az a biológiai aktivitás érték, amit egy beépítetlen terület a magáénak tudhatott, mennyiben változik a beépítéssel, majd az üzemeltetés során.
Plantwall, SIDA, Stockholm
A zöldhomlokzat sikere a tervezõi asztalnál dõl el
Kutatásokra, kísérletekre Szloszjár György tájépítész szerint is nagy szükség lenne, hiszen – mint elmondta – ezek hiányában a tájépítészek sem tudnak száz százalékban biztos megoldásokat javasolni. A vertikális zöldfelületek az építész és a tájépítész koncepcióknak is a részei, de ezenkívül még sok szaktervezõi területet is érintenek (szigetelés, épületgépészet, világítás, stb.) ezért szoros együttmûködésre van szükség a tervezõk között. Sok kialakulatlan dolog van még a tájépítészet területén, például nem létezik felelõs mûszaki vezetõi, illetve mûszaki ellenõri státusz, így a kivitelezõ jóindulatán, az általános mûszaki ellenõr kertészeti szakértelmén múlik, hogy hogyan sikerül a zöldhomlokzat.
A Királyhágó téri irodaház látványtervei (Építész tervezõ: Fernezelyi-Basa Építész Mûterem)
Szloszjár György néhány hazai példát is bemutatott, a Milleniumi Városközpontban lévõ, LEED minõsítésre pályázó K&H székházat, illetve a saját praxisukból a Királyhágó téri irodaház és a Fõvárosi Mûvelõdési Ház terveit. A SOTE Tûzoltó utcai új épületénél a három nagy belsõ udvarban – a többi növény mellett – acélsodronyos futtatást is alkalmaztak. Az Allee Bercsényi utcai oldalán egy kis zöldhomlokzati részt alakítottak ki, ez jelenleg– az extenzív zöldtetõvel együtt – még kialakulóban van, ha a növényzet megerõsödik, egy üde folt lesz majd a városképben.
Az Allee zöldhomlokzata (Építész tervezõ: Finta Építész Stúdió)
Forrás: www.tervlap.hu
