Zöldtető- és Zöldfal Építők Országos Szövetsége

A Mercer nemzetközi tanácsadó cég egymást követően többször is Bécset választotta a legélhetőbb nagyvárosnak. Bécs a városok közötti összehasonlításban számos környezeti szempontból (pl. vízminőség, a víz elérhetősége, csatornázási rendszer, szennyvíztisztítás stb.) a legmagasabb pontszámot kapta.

Világszerte egyre több ember költözik a falvakból a városokba, mivel azok több munkalehetőséget kínálnak, a mezőgazdaság pedig nem nyújt elegendő megélhetést. Így a városok egyre csak terjeszkednek, a beépítetlen, természetes területek pedig egyre zsugorodnak. Míg 1900-ban csupán az emberek 15 százaléka lakott városokban, addig 2000-ben a 100 ezer főnél nagyobb városokban lakók aránya először lépte át a Föld lakosságának a felét. Erősen növekvő tendencia. Abban az esetben, ha a városlakók számának emelkedése meghaladja a világ népességnövekedését, a városok életminősége romlik, a környezetvédelmi problémák pedig alig-alig tarthatók kézben. Nem így Bécsben, amely a www.citypopulation.de szerint a 179. helyet foglalja el a 200 egymilliónál több lakossal rendelkező nagyváros között.

Bécs más

A tömegközlekedést használók aránya valamint a városon belüli zöldterületek elérhetősége olyan indikátorok, amelyek nyomán Bécs joggal nevezi magát a környezetvédelem városának. Bécs a világ „legzöldebb“ milliós nagyvárosai közé tartozik. Egy légifelvételek alapján készített elemzés szerint a város zöldterületeinek aránya már 51 százalék. Statisztikailag így minden bécsire 120 m2 zöldterület jut. Ezt az arányt új fasortelepítések által is folyamatosan bővítik, azonban a belső udvarok és a homlokzatok kizöldítésének elősegítése szintén ösztönzi a zöldterület további kiterjesztését.

 

Hogyan szervezik meg a környezetvédelmet? A területért külön főosztályok felelősek. A környeztvédelem, energiatervezé, csatornázás, hulladékkezelés, vízgazdálkodás, erdő-és mezőgazdaság területeit külön magisztrátusi ügyosztályok szervezik és fejlesztik tovább.

A környezetvédelmi ügyosztály (MA 22) csapata – többek között környezetjogi, zajvédelmi, természetvédelmi és levegőtisztasági szakemberek – felelnek a környezetvédelemmel kapcsolatos jogi és technikai ügyekért. A szakértők legfőbb célja, hogy úgy alakítsák ma a várost, hogy az ötven vagy száz év múlva is ugyanilyen jó, vagy még jobb életkörülményeket biztosítson.

A zöld város

Bécs nagyváros létére zöld város. A Bécsi-erdő nyugaton és délen benyúlik a város területére. A legnagyobb természetvédelmi terület a Lainzi Állatkert, a város csaknem ugyanekkora része (területének 5,5%-a) tartozik a Donau-Auen Nemzeti Parkhoz.

A Lainzi Állatkert természetvédelmi területén még fennmaradt a Bécsi-erdő őshonos tölgy és bükk faállománya. Itt a szabadban találkozhatunk vaddisznókkal, őzekkel és szarvasokkal is. A Duna régi ágától a keleti városrész összesen 2.000 hektárnyi területén található rét és mező (Donau-Auen), amely Közép-Európa legnagyobb összefüggő mezőségéhez tartozik. Az eredeti terület számos ritka és kihalás szélén álló növén- és állatfaj otthona.

 

A város messze legismertebb tájvédelmi területe a 2. kerületben található Práter, amely ismertségét részben annak köszönheti, hogy itt van a nemzetközileg egyre ismertebb Bécs-Maraton egyik szakasza. A Práter Bécs szívében fekszik, és része annak a 7.500 hektárnyi erdőnek, amellyel a város az erdészeti törvény szerint rendelkezik. Ezekben az erdőkben nyolcvan olyan ritkán előforduló, a kihalástól fenyegetett növény- és állatfaj él, amelyek a „Faj- és Élőhelyvédelmi Programban” is szerepelnek.

Bécs összterületének 35,4 százaléka védettséget élvez. Vannak nemzeti parkok, természetvédelmi területek, tájvédelmi körzetek, védett tájak, ökológiai fejlesztési területek, védelem alatt álló biotópok valamint 429 természeti örökség.

Bécs legidősebb természeti öröksége a 3. kerületi Rennweg 12 előtt álló ezeréves tiszafa, amely a feljegyzések szerint egy római kori tiszafaliget utolsó példánya.

Tiszta levegő és klímavédelem

A levegő tisztasága kényes kérdés a nagyvárosokban, különösen, ha egyre csak nő a gépkocsiforgalom vagy – jobb esetben –magas értéken stagnál. Bécs Városa 1991-ben lépett be a Klímaszövetségbe, hogy csökkentse a széndioxid-kibocsátást.

A szövetségi partnerek célul tűzték ki, hogy aktívan védik az esőerdőt és aktívan hatnak az üvegházhatású gázok kibocsátása ellen. Bécs és a többi tag elkötelezte magát a széndioxid-kibocsátás 2010-ig saját regionális szintjén történő 50 százalékos csökkentése, az FCKW előállításának és használatának mellőzése mellett valamint támogatják az Amazonas-medence őslakosainak harcát az esőerdő megőrzéséért.

A magisztrátusi igazgatóságon emellett egy külön klímavédelmi koordinációs posztályt is létrehoztak. Hogy kötelezettségeiket be is tudják tartani, Bécs Város közgyűlése 1999-ben elfogadta a KliP I., 2009-ben pedig megszavazta a KliP II. klímavédelmi programot. A KliP I. 2010-ig terjedő célját, hogy 1990 és 2010 között 14 százalékkal csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását, már 2006-ban sikerült elérni. A KliP II. új célja hasonlóan ambíciózus. 1990-hez képest fejenként 21 százalékkal kevesebb üvegházhatású gázkibocsátást szeretne elérni. Így az eddig elért évi 3,1 millió tonnányi üvegházhatású gáz kibocsátásának elkerülése a KliP megvalósításával 2020-ra 4,5 millióra növelhető.

A célokat az egyes részterületeken belüli hatékony intézkedésekkel kívánják elérni:

A távhő és energiatermelés területére a távhő arányának 50%-kal való növelésének nagyratörő célja a mérvadó. Ez a Bécsi Energia- és Távhőszolgáltató (Wien Energie Fernwärme) kiépítésévnek folyamatos tervezésével, a hálózat bővítésével, a hatékonyság növelésével, valamint megújuló energiaforrások alkalmazásával érhető el.

 

A mobilitás terén olyan intézkedéseket támogatnak, melyek elsősorban arra hivatottak, hogy a csökkentsék forgalmat és a motorizált személyforgalmat az úgynevezett környezetvédelmi szövetség (Umweltverbund) felé tereljék (tömegközlekedés, kerékpáros, illetve gyalogos forgalom).A kerékpáros forgalom figyelembe vételének a jövőben nagyobb szerepe lesz.Az üveghzhatású gázok keletkezésének megakadályozásáához a jövőben jelentősen hozzájárulhat a gyalogos forgalom attraktívabbá tétele is.

Mindannyiunk felelőssége, hogy a tiszta levegő érdekében mérsékeljük az üvegházhatást kiváltó gázokat. Ennek legfontosabb és legegyszerűbb eszköze például az energiatakarékosság, hiszen nem kell mindig minden műszaki berendezésnek ’stand-by’ üzemmódban lennie. Sokak számára ma már magától értetődő az energiatakarékos égők használata is hagyományos izzók helyett. Ugyan az energiatakarékos égők beszerzési költsége magasabb mint a hagyományosé, 80 százalékos energiamegtakarítást tesznek lehetővé és élettartamuk is akár tízszer hosszabb. Kerülni kell továbbá az alumínium és FCKW tartalmú gázok felhasználásával készült árukat, és belföldön gyártott, hosszú élettartamú termékek beszerzésére kell törekedni. A bio-termelésből származó élelmiszerek előnyben részesítése ugyanolyan hasznos, mint ha például tengeri halak vagy rákok helyett a hazai patakokból származó pisztrángot vásárolunk.

A legnehezebb lépést valószínűleg a kerékpározásra és a tömegközlekedési eszközök használatára való átállás jelenti. A gyakori járatsűrűség, kedvező éves bérletek, az éjszakai járatok, a hétvégi éjszakai metróközlekedés jó alternatívát jelentenek a gépkocsival szemben. Azért is érdemes mindenkinek az előbbieket választania, mert a gépkocsiközlekedés az ózon- és a nitrogéndioxid-kibocsátás egyik fő forrása.

 

A város levegőminőségét mérőállomásokon és egy mobil mérőbuszokkal mérik. Városszerte az ózon, por, nitrogéndioxid, kéndioxid és szénmonoxid koncentrációt mérik, az adatokat óránként frissítik és azok a város honlapján (www.wien.at) bármikor megtekinthetők.

Egy pohár csapvíz

Az 1873-ban illetve 1910-ben épített I-es és II-es vízvezetéknek, amely kiapadhatatlan hegyi forrásokból látja el kristálytiszta ivóvízzel a várost, felbecsülhetetlen értéke van.

Az egy főre jutó napi vízfogyasztás Bécsben 150 liter. Az ellátás biztosítása nem okozott problémát, mivel az I. és II. számú vízvezetéknek köszönhetően az éves szükséglet 95 százalékát tudja a Rax, a Schneeberg, a Havas-Alpok valamint a Hochschwab gyomrából fedezni. A bécsi vizet és az erdőket, ahol fakad, nagy előrelátással védelem alá helyezték, így minden bécsi háztartás számára a nap bármely szakában biztosított a tiszta, friss ivóvíz.

A víz alagútakon keresztül, egyetlen szivattyú igénybevétele nélkül jut el a hegyekből a városba. A gravitációnak köszönhetően útja során áramtermelésre is felhasználják.

Az I. Bécsi Hegyiforrás-vízvezetéket – három éves építési munkákat követően – 1873. október 24-én adták át a Schwarzenbergplatzon álló kút üzembe helyezésével. A 120 kilométeres vízvezeték a vízhiánytól és a járványveszélytől való megszabadulás szimbólumává vált. 1888-ban a város házainak 90 százalékába már be volt vezetve az ivóvíz. A 19. század végén, amikor Bécshez csatolták a környékbeli településeket, mégis egy második vízvezeték építése vált szükségessé. A 180 kilométeres II. Bécsi Hegyiforrás-vízvezetéken 1910. december 2. óta az ivóvíz 36 óra alatt ér el a Hochschwabról Bécsbe. Annak érdekében, hogy biztosítsák a lakosság kifogástalan minőségű ivóvízzel való ellátását, az I. és II. vízvezeték mentén vízvédelmi területeket jelöltek ki.

1965-ben ennek hatására minősítették vízvédelmi területté a Rax, a Schneeberg és a Havas-Alpok masszívumát. Az I. vízvezeték rendszerébe 1988-ban kapcsolták be a mariazelli országútnál található Aschbachtal Pfannbauernquelle nevű forrásának vízét. Azóta – normál körülmények között – egész Bécset el tudják látni forrásvízzel. Ezen túlmenően Bécs Város Erdészete mintegy 32 ezer hektárnyi erdőt, rétet és legelőt kezel a Rax és a Schneeberg területén, ami lehetővé teszi, hogy összehangolják a források védelmével a terület erdészeti, turisztikai, vadászati és halászati felhasználását. A vízvezetékek végpontjaitól a víz a víztározókon át jut el a városi vezetékekbe.

Szennyvízkezelés és vízvédelem

Bécs a szennyvízkezelés terén is vezető helyet foglal el a nemzetközi rangsorban, vagyis a háztartások 99 százaléka van rákötve a városi csatornahálózatra, ami meghatározó szerepet játszik a nagyvárosok életminőségének biztosításában. Bécs 2.400 kilométer hosszú csatornahálózatának száraz időben naponta közel félmilliárd liter szennyvízzel kell megbírkóznia.

 

 

„A bécsi szennyvíztisztítás és vízvédelem ökológiai és gazdasági optimalizálása” elnevezésű koncepció éppen ezért nem csupán a csatornázást és a szennyvíztisztítók építését veszi figyelembe, hanem az ökológiai összefüggéseket is. A mintegy háromezer víztisztító- és vízforgató berendezés valamint a hulladéktárolók és -lerakók folyamatos ellenőrzése és felügyelete – különös tekintettel a vonatkozó előírások betartására – ugyanúgy magától értetődőek a milliós nagyváros, Bécs számára, mint a legmodernebb technikával felszerelt szennyvíztisztító.

Hatékony hulladékgazdálkodás

2010-ben Bécs kapta a “World City closest to sustainable Waste Management” (A világ legfenntarthatóbb hulladékgazdálkodásával rendelkező városa) címet. A kitüntetés, melyet a WTERT (Waste-to-Energy Research and Technology Council) és a SUR (Council for Sustainable Use of Resources) nemzetközi hulladékgazdálkodási szervezetek ítélnek oda, Bécs azon törekvését díjazta, melynek során hulladékgazdálkodását a fenntarthatóság eszméjéhez igazítja és azt kiemelt hatékonysággal alkalmazza. Ennek megítéléséhez hulladéktermelési, anyaghasznosítási és komposztálási adatokat, valamint a hulladék energetikai hasznosítását, hőkezelését, erjesztését és depóniagázból való áram előállítását vették figyelembe.

Mennyi hulladékot termel egy ekkora nagyváros lakossága, és mi lesz a szeméttel? Nos, Bécs esetében az első kérdésre évi 1 millió tonna a válasz, amely minden évben további 0,6 és 3,5 százalékkal növekszik. Ha az éves hulladékmennyiséget leosztanánk a bécsi lakosságra, lakosonként évi közel 625 kg szemetet kapnánk.

Annak érdekében, hogy az évente keletkező hulladékot a jövőben is optimálisan és környezetkímélően kezeljék és helyezzék el, a stratégiai környezetvédelmi ellenőrzés keretében tervet (Masterplan) dolgoztak ki. Ebben két kiindulópontot határoztak meg a bécsi hulladékgazdálkodás környezetre gyakorolt hatásának javítására illetve a keletkező hulladékmennyiség csökkentése érdekében: a szelektív hulladékgyűjtést és az újrahasznosítást. A bécsi hulladékgazdálkodás modelljének három oszlopa tehát: “elkerülni, szelektálni, újrahasznosítani”.

Bár összességében véve a hulladék mennyisége tovább nő, az egyéb szemét (Restmüll) mennyisége közel állandó. Ezzel egyidőben azonban a szelektív hulladékgyűjtés aránya (papír, üveg, fém és fémdobozok, műanyag csomagolás illetve szerves hulladék) 3%-kal nőtt. A fenntartható hulladékgazdálkodáshoz vezető legegyszerűbb út, ha nem hagyjuk, hogy hulladék keletkezzen. A legfőbb cél tehát a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése. 2009-ben részben a szerves hulladék számára kihelyezett konténereknek köszönhetően több mint 100.000 tonna bioszemetet gyűjtöttek Bécsben. Komposztálással évi több mint 45.000 tonna komposztot állítanak elő, melyet ezt követően elsősorban a bio-mezőgazdaságban alkalmaznak. A szemetet, melynek keletkezését nem lehet elkerülni, és szelektálni sem lehet, környezetkímélően helyezik el, és Spittelau, Flötzersteig, Simmeringer Haide valamint Pfaffenau szemétégetőiben energiává alakítják. A hulladéknak ezekben a szemétégetőkben történő termikus hasznosítása már közel 36%-ot tesz ki bécsi távhőpiacon. 2013 tavaszán a Pfaffenauban működő szemétégető közvetlen közelében egy új hulladék-logisztikai központot is üzembe helyeznek. Itt a lomtalanítás során kihelyezett illetve egyéb hulladékot dolgozzák majd fel, lég- és szagmentesen csomagolják, illetve időlegesen tárolják, hogy a hőellátás egész évben biztosítva legyen. Szükség esetén a többi szemétégetőt is innen látják el szeméttel.

 

A nem komposztálható biogén hulladékok kezelésére 2007 szeptemberében helyezték üzembe a Biogas Wien biogázüzemet. Ez az erjesztőüzem közel 600 bécsi háztartás számára állít elő távhőt piaci, illetve konyhai hulladékból (elsősorban üzemi konyhák és a belváros szerves hulladék-konténereiből).

Európa legnagyobb fatüzelésű biomassza-erőműve

A Bécs 11. kerületében, Simmeringben 2006-ban üzembe helyezett fatüzelésű biomassza-erőmű 48 ezer bécsi háztartást lát el árammal és 12 ezret hőenergiával. A 200 ezer tonna gally és fakéreg elégetésével évente 47 ezer tonna fűtőolajat vagy 72 ezer tonna kőszenet takarítanak meg. A megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia arányát a következő években 80%-ra szeretnék emelni. Ezen cél elérésében kiemelt szerep jut a Simmeringben működő biomassza-erőmű projektjének.

Forrás