Andreas Froese golyóálló pillepalackházai – zöldtetővel
2001-ben egy német építkezési szakértő nyolcezer műanyag palackkal építette meg a cemenet felhasználása nélküli földházat. A műanyag palackokat földdel töltötték meg, így olyan alapanyagot kaptak, mely ellenáll a földrengésnek, fegyvergolyónak és minden probléma nélkül képes elbírni egy akár 36 tonna növényzet borította zöldtetőt.
A Teknomadics.com szerint a világon évente több mint 200 millió PET-palackot állítanak elő, és ennek csupán 5%-át reciklálják. A többi szeméttárolókba, vagy rosszabb esetben a természetbe, folyókba és az óceánokba kerül. Ezt a hatalmas szeméttömeget elképzelni is keserves feladat, és akkor még a felszámolásáról nem is beszéltünk. Ezért is fontos a PET-tégla: nemcsak príma építőanyag, de a hulladéktípus újrahasznosításának nagyon hatékony és olcsó módja.
Froese Dél-Amerikában, Hondurasban alapított egy környezetbarát anyagokat és technológiákat alkalmazó és innovációval, fejlesztéssel is foglalkozó céget. Az évek során többféle típusú környezetbarát konstrukciót fejlesztettek ki, 2006-ban például a világ első, „szemétből” épült víztárolóiért az Eco-Tec kapta a Közép-Amerikai Környezeti és Fejlesztési Bizottság (CCAD) innovációs díját.
Az ENSZ pedig a 60 Experiences on the Path to Development című publikációban (“a remény könyvében”, ahogy egyesek nevezték) ismerte el érdemeiket.
A cég, bár profitalapú vállalkozás, szociális és társadalmi felelősségvállalásban is erős: egyik missziójuknak az olcsó és környezetbarát építkezési technológia terjesztését tekintik. Froese irányításával eddig 7 harmadik világbeli országban több mint 50, főleg közösségi hasznú pillepalack-konstrukciót építettek fel már. További, más országokban zajló hasonló projektekben a férfi tanácsadóként vett részt.
Froese-ét egyáltalán nem zavarja, hogy mások is használják az általa kifejlesztett technológiát, sőt. „Büszke és boldog vagyok. Az életfilozófiám része, hogy valami értelmeset csináljak, és lehetőséget adjak a változtatásra azoknak az embereknek, akik változtatni akarnak” – válaszolt a TOTB megkeresésére.
Az 53 éves férfinak nincs állandó otthona: évek óta a világot járja egy 23 kilós hátizsákkal. „Az irodám: a laptopom” – mondja. Szabadidejében sportol: aikidózik, hosszú távokat szalad le, hegyet mászik vagy kerékpározik.
Froese felfedezte, még hatékonyabb a hulladék-újrahasznosítás, ha a palackokat nem földdel, hanem építkezési hulladékkal töltik meg. Az így készült „téglák” készítőjük szerint 300 évig tartanak; a PET-palack lebomlási ideje egyébként 1 millió év.
Az első pillepalack-téglákból épült víztároló Afrikában
Fotók: Eco-Tec/Andreas Froese
A módszer az, hogy az Eco-Tec a különböző helyi közösségek tagjait megtanítja a technológiára, ám a tanítás gyakorlati, hiszen a képzés hetei alatt fel is építenek egy épületet. A folyamatba a teljes közösségnek be kell kapcsolódnia. Az eredmény pedig nemcsak egy közhasznú ingatlan lesz, hanem a tudás, amelyet bármikor ismét alkalmazhatnak.
A pillepalackok megtöltését a „tanulómunkások” végzik. Egy másfél literes palackot kevesebb mint 2 perc alatt fel lehet tölteni földdel vagy építkezési törmelékkel. A kész konstrukciót régebb cementtel vakolták, mostanában egyszerűen sarat, agyagot vagy vályogot használnak. Az „élő tető” nemcsak esztétikai okokból jó, hanem hasznos is, jobban szigetel és olcsóbb, mint egy hagyományos tetőszerkezet, ezáltal csökkennek a hűtési/fűtési költségek.
Egy 90 négyzetméteres házat Froese szerint 8-9 ezer palackból lehet felépíteni. Az építkezés, amennyiben 10 személy vesz részt a munkában, 4 hónapnál tovább nem tart, és minél hamarabb tanul a csapat, annál gyorsabban befejezik – magyarázta kérdésünkre Froese, aki abban az országba megy szívesen tréninget tartani, ahol az emberek készek tanulni és közösen együttműködve dolgozni, és ahol értékelik és megfizetik a munkáját.
Tapasztalatai szerint a legnehezebb a mérnököket és az építészeket meggyőzni egy PET-palackház felépítésének értelméről és hasznáról.
Froese jelenleg Nigériában egy katolikus iskolában tart képzést, és közösen a helyiekkel építenek egy kilátót és egy nagyméretű, élő halak tárolására alkalmas tartályt. Lehetséges, hogy még további projektekbe vágnak bele Nigériában, egyelőre ez attól függ, a közösségfejlesztéssel foglalkozó illetékes német NGO-nak sikerül-e erre pénzt szereznie. Ezek a projektek a helyi közösségek, civil szervezetek, kormányok és magánvállalkozások közös partnerségében valósulnak meg.
Nigéria a nemrég ismét fellángolt muzulmán-keresztény ellentétek miatt veszélyes helynek számít, Kadunában a város keresztény felében van az iskola, ahol dolgoznak. Itt hetekkel ezelőtt lelőttek egy muzulmán gyereket, aki állítólag fel akarta robbantani a keresztény templomot – mesélte Froese.
A harmadik világ országaiban egy golyóálló falú PET-palackház igazi kincs lehet. Kolumbia, Mexikó, Nigéria mind olyan országok, ahol egy kis helyi bandaháborúért nem kell a szomszédba menni. Előfordulhat az is, hogy a PET-téglavetőket tolvajok vagy vandálok zavarják meg. A munka tehát veszélyes is lehet, ezért az önkéntesek inkább csak a helybeliek. Froese nigériai projektjében ennek ellenére egy fiatal német mérnök is részt fog venni.
„Nem egyszerű ezekben az országokban élni, ezért általában nem ajánlom fel senkinek ezt az opciót. Én 17 éve jöttem el Németországból, és ezekben az országokban elengedhetetlen, hogy túlélési technikákat fejlessz ki, és nem utolsósorban szerencséd legyen” – mondja. „Minden ország más, egyesekben bonyolultabb az élet, máshol kevésbé, de a korrupció, az erőszak, a nemtörődömség, a szegénység mindenhol jellemző. És mindehol vannak olyan emberek, akik szeretnek tanulni és néhány politikai vezető, aki tenni akar valamit a népéért” – véli.
Büszke az elért eredményekre: a gyerekekre, akik az iskolájuk felépítésében segédkeztek, a földművesekre, akik a technológiát használva megépítették saját, akár 5,1-es erősségű földrengést is kibíró házaikat, egyikük pedig további társainak tanította meg a módszert.
„Szabad vagyok, oda mehetek, ahová akarok, és azt tehetem, amit szerintem meg kell tenni. Megoszthatom más emberekkel a tapasztalataim, én is tanulok tőlük, megismerjük egymás kultúráját” – vázolta a boldogság általa megtalált receptjét Froese. „Boldog vagyok, ha az emberek jó irányba változnak és sikerül egy magasabb életminőséget elérniük. Boldoggá tesz egy régi motorbicikli megbütykölése; az, hogy egészséges vagyok, és hogy a nővérem, édesanyám és nagymamám is egészséges. És egy finom csokoládé, vagy a reggeli ébredés egy kedves lánnyal az oldalamon.”
