Fenntartható építészet
Fenntartható építés definiciója:
“Egészséges épített környezet létesítése és felelős fenntartása
az erőforrások hatékony kihasználásával, ökológiai elvek alapján”
(C. Kibert; CIB 1994 Tampa)
A környezeti fenntarthatóság gondolatát a Római Klub 1972-ben tett “A növekedés határai” c. jelentése vezette be a szélesebb társadalmi és politikai köztudatba. Fontos mérföldkőnek tekinthető 1987-ben a Bruntland Bizottság jelentése, majd 1992-ben a Rio de Janeiro-ban megrendezett ENSZ konferencia.
Az elmúlt években egyre többször lehetett hallani a fenntartható fejlődés fogalmát, amit azonban manapság sokszor a gazdasági növekedés fenntartható ütemeként használnak. A fenntarthatóság azonban merőben mást jelent. Alapvető eleme a környezeti egyensúly, vagyis a Föld javainak csak olyan mértékű használatát tartja elfogadhatónak, mely javak a Föld természetes rendszereiben évről évre megtermelődnek, megtermelhetők.
Mi a fenntarthatóság?
Általánosságban: egyensúly
Magasabb szinten: harmónia, összhang a makrokozmosztól a mikrokozmoszig
Törekvés a harmóniára: organikus építészet, Steiner, Gaudí, Makovecz, Wright.
Ertsey Attila építész a téma egyik jeles képviselője – előadása
