Zöldtető- és Zöldfal Építők Országos Szövetsége

A Budapesti Víz Világtalálkozón egyhangúlag elfogadták a Budapesti Nyilatkozatot, amely azt a javaslatot teszi az ENSZ tagállamai számára, hogy a 2015 utánra elfogadandó Fenntartható Fejlődési Célok között globális, önálló és prioritással rendelkező témaként kezeljék a víz kérdését. A nyomornegyedben mobiltelefon van, WC nincs.

Tegnap véget ért a világ vezető politikusainak, nemzetközi hírű tudósainak, vízügyi szakembereinek és döntéshozóinak négy napos tanácskozása Budapesten. A konferenciát Áder János köztársasági elnök, a rendezvény fővédnöke és Ban Ki-moon ENSZ főtitkár nyitotta meg kedden. A négy nap során 100 ország 1300 résztvevője tanácskozott a világ vízkészletének megőrzésével, az egészséges ivóvíz biztosításával kapcsolatos legfőbb kérdésekben. Az eseményt péntek délután Martonyi János külügyminiszter és Dogan Altinbilek, a Víz Világtanács alelnöke zárták.

„A Budapesti Víz Világtalálkozó eredményeként egyhangúlag elfogadásra került a Budapesti Nyilatkozat, amely azt a javaslatot teszi az ENSZ tagállamai számára, hogy a 2015 utánra elfogadandó SDG-k (Sustainable Development Goals – Fenntartható Fejlődési Célok) között globális, önálló és prioritással rendelkező témaként kezeljék a víz kérdését” – mondta Dr. Baranyai Gábor, a Világtalálkozó Szervező Bizottságának elnöke, az EU Ágazati Politikákért felelős helyettes államtitkár. „A vízzel kapcsolatos nemzetközi stratégia és szabályozások kialkításában Magyarország továbbra is aktív szerepet vállal, mint ahogy tevékeny résztvevője lesz az SDG-k kidolgozását végző munkacsoportnak, amelynek társelnöki funkcióját is betölti.”
A Budapesti Víz Világtalálkozó záró gondolataként a résztvevők felek kihangsúlyozták, fontos, hogy a víz a jövőben egyesítsen és ne elválasszon, együttműködésre sarkalljon, és ne háborúkat szítson.

UNESCO: a szennyvízkezelés okozza a legnagyobb problémát Latin-Amerikában

Latin-Amerikában a szanitáció (szennyvízkezelés) okozza a legnagyobb problémát, több figyelmet kellene szentelni ennek a kérdésnek – mondta Blanca Jimenez Cisneros, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) nemzetközi hidrológiai programjának titkára a Budapesti Víz Világtalálkozó harmadik napján. Az UNESCO mexikói munkatársa kiemelte: a nem megfelelően kezelt szennyvíz betegségeket okozhat. Eddig a latin-amerikai kormányok inkább a vízellátásra helyeztek hangsúlyt, de a szanitációról sem szabad megfeledkezni, hiszen ennek hiányában a biztonságos vízellátás is lehetetlen. Blanca Jiménez Cisneros szerint Latin-Amerikában gondot okoz az is, hogy több nagyvárosnak óriási lakossága van, az emberek 80 százaléka a városokban él, jelentős részük nyomornegyedekben. Mindez hatalmas kihívást jelent a szanitáció szempontjából, ugyanis a nyomornegyedekben a házak zsúfoltan, egymáshoz rendkívül közel épülnek, sok esetben az utca sem elég széles ahhoz, hogy a szennyvízelvezetés megoldható legyen. Ráadásul a latin-amerikai nagyvárosok a legtöbb esetben nem síkságra, hanem hegyvidéki területekre épültek, ami a szanitáció mellett a vízellátást is megnehezíti. Ahhoz ugyanis, hogy feljuttassák a városokba a vizet, energiára van szükség, így költségesebb, amit az emberek gyakran nem engedhetnek meg maguknak, hanem inkább maguk járnak el vízért. Vidéken ez egy-két órás gyalogutat jelenthet, és bár a városokban csak fél óra, a hegyvidéki környezet megnehezíti az utat.

Meglátása szerint jelenleg a közép-amerikai országokban a legsúlyosabb a helyzet.

A vízellátás, a szennyvízkezelés problémája összetett, és átfogó megoldást kíván, amelyet a technikai mellett a társadalmi szempontok is befolyásolnak. Blanca Jiménez Cisneros beszélt arról is, hogy a vízellátás és a szanitáció tekintetében jelenleg hatalmasak a különbségek a fejlett és fejletlen országok között, de a múltban a nagy latin-amerikai civilizációk, például az azték és maja birodalmak “nagyon tiszta civilizációk voltak”. Akkoriban megfelelő volt a szennyvízkezelés, sőt a vízöblítéses vécé is ismert volt – emlékeztetett.
Kitért arra is, hogy az utcáik abban az időben tisztábbak voltak, mint az európai városokban, annak ellenére, hogy például Mexikóvárosban 200 ezer ember élt, míg Párizsban csak 50 ezer. A térség hatalmas városainak mindennapjait tehát megfelelően “menedzselték”, de a gyarmatosítás eredményeként ez az állapot semmivé lett – mondta az UNESCO munkatársa.

vízlábnyom

2030-ra kétmilliárd ember élhet nyomornegyedekben

A fejletlen országokban mintegy egymilliárd ember él nyomornegyedekben, és az ENSZ becslései szerint 2030-ra akár kétmilliárdra is nőhet a számuk – mondta Tove Larsen, a Svájci Szövetségi Víztudományi és Technológiai Intézet tudományos főmunkatársa. A kutató, aki a Budapesti Víz Világtalálkozó tudományos fórumán vett részt, kifejtette: a vízgazdálkodás szempontjából a nyomornegyedekben a legrosszabb a helyzet, mivel ott gyakran nincs vezetékes víz és elektromos áram, ráadásul nagyon szűk a hely.
Tove Larsen intézete a helyzet kezelésére olcsó és higiénikus illemhelyek fejlesztésén dolgozik. Ezeket a tiszta illemhelyeket legfeljebb két család használhatná, és kézmosási lehetőséget is biztosítanának, tiszta vízzel – magyarázta. Hozzátette: a felhasznált vizet megtisztítják és újrahasznosítják. Emellett intézmények számára is fejlesztenek olcsó vécéket, ezeket iskolákban, vonatokon, zsúfolt nyomornegyedekben állítanák fel, és nyilvánvalóan rengetegen használnák, akik még a korábban említett, két család által igénybe vehető illemhelyeket sem engedhetnék meg maguknak. Tove Larsen szerint Afrikától Ázsián át Latin-Amerikáig minden fejlődő országban szükség lehet ilyen olcsó, de tiszta illemhelyekre.

A tervek szerint az illemhelyek működtetését az intézet magánvállalatoknak adná át, a cégek pedig profitért működtetnék őket. A használatért az emberek mobiltelefonnal fizethetnének, hiszen “ma már mindenkinek van mobiltelefonja” – mondta a kutató.
Jelenleg a Svájci Szövetségi Víztudományi és Technológiai Intézet teszteli az illemhelyeket, és üzleti partnereket keres a projekthez.
A politikai vezetők elkötelezettsége kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés megvalósításában

A politikai vezetők elkötelezettsége elengedhetetlen ahhoz, hogy megvalósuljon a fenntartható fejlődés a világon – mondta Chew Men Leong, a szingapúri Közszolgáltató Testület vezérigazgatója a Budapesti Víz Világtalálkozón. A szakértő szerint “rajtunk múlik, hogy létezik-e fenntartható fejlődés”, a kormányokon, az embereken, az iparon, és ha egyetértenek abban, hogy szeretnék megvalósítani a fenntartható fejlődést, akkor valószínűleg “jók az esélyeink”. Nagy szükség van arra, hogy a politikai vezetők elkötelezettek legyenek a változás mellett. Chew Men Leong úgy látja, a politikusok feladata az is, hogy elmagyarázzák az embereknek, fizetniük kell a vízért és a szennyvízkezelésért, hogy fenntartható legyen a vízellátás. A kormányoknak kötelességük – és minden valószínűség szerint képesek is – biztosítani a vízellátást és a szanitációt – vélekedett. Mint mondta, nagyon sok múlik a technológián is, hogy mindig a legmegfelelőbb technikai megoldást találják meg a sajátos helyzetekben. Ha mindez sikerül, megvalósulhat a fenntartható fejlődés, a jó vízellátás és szanitáció az egész világon – mutatott rá. Szingapúr úgy próbál segíteni a fejlődő országoknak a vízgazdálkodás javításában, hogy igyekszik megosztani velük tapasztalatait, módszereit. Országa emellett aktívan részt vesz a vízgazdálkodási kihívások megvitatásában és a megoldások keresésében is, hogy hozzájáruljon a fenntartható fejlődés megvalósításához. Délkelet-Ázsiában a tiszta ivóvíz biztosítása és a szanitáció egyaránt komoly probléma. Ezeknek a megoldása óriási kihívás, de az elmúlt években nagy fejlődést értek el – hangsúlyozta Chew Men Leong.

Új utakat keres az UNESCO ökohidrológiai intézete

Új szemléletet képvisel és új utakat keres a fenntarthatóság biztosításához az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) ökohidrológiai intézete – mondta el Maciej Zalewski, az intézet igazgatója a Budapesti Víz Világtalálkozón. A lengyelországi Lódzban működő Európai Ökohidrológiai Regionális Központ a lengyel tudományos akadémia és az UNESCO égisze alatt működik. Az ökohidrológia alkalmazott tudomány, amely a hidrológiai és a biológiai folyamatok közötti összefüggéseket vizsgálja. Az ökohidrológia – hangsúlyozta Maciej Zalewski – szemléletváltást jelent a környezetvédelemben a struktúraorientált megközelítéstől a folyamatorientált szemlélet felé. A “passzív” szemléletű, a környezetbe be nem avatkozásra épülő környezetvédelemmel szemben az ökohidrológia abból indul ki, hogy mivel az emberiség már beavatkozott a természetbe, a korábbi állapot helyreállításához is beavatkozás szükséges. “Európa területének 70 százaléka mezőgazdasági művelés alatt áll. A védelem kifejezés így értelmét veszti, hiszen folyamatosan beavatkozunk a természetbe” – tette hozzá az igazgató.

Az ökohidrológia egyik központi elve a kettős szabályozás. E szerint hidrológiai szabályozással befolyásolni lehet egy adott terület élővilágát, a biótát, és fordítva, a biótán keresztül a vizek is szabályozhatók. Maciej Zalewski az intézet kutatásairól szólva példaként említette az eutrofizációt, a természetes vizeknek a megemelkedett nitrogén- és foszforszint miatti elalgásodását. A vízpartok közelében folytatott mezőgazdasági művelés okozta jelenség ellen korábbi elméletek 15 méteres védőzóna kialakítását javasolták, ezt azonban a földtulajdonosok között sokan ellenezték. Különleges anyagból álló, a nitrogént és foszfort megkötő baktériumoknak kedvező eutrofizációs “gátak” segítségével azonban 15 helyett már ötméteres védőzóna is elegendő. “A folyamat megértése megnyitja a kaput új technológiák kifejlesztése előtt” – hangsúlyozta Zalewski. Annak ellenére, hogy költséges vízelvezető rendszereket építenek ki, sok városban pusztít árvíz – folytatta. A lódzi intézet ezért olyan megoldásokon dolgozik, amelyek erősítik az esővíznek a talajon keresztül történő természetes elszivárgását.

Lódz példáján bemutatva felhívta a figyelmet arra is, hogy azokban a városrészekben, ahol sok zöldterület és sok vízfelület is van, sokkal alacsonyabb az allergiás betegek száma, mint a sűrűn beépített negyedben. “Miért ne használnánk fel tehát az esővizet, biológiai úton megtisztítva, vízi ökoszisztémák kialakítására a városokban? A víz és a bióta közötti összefüggések megértésével az életminőséget is javítani lehet a városokban” – mondta.

A világtalálkozón csütörtökön részt vett Szabó Marcel zöldombudsman is, aki azt hangsúlyozta, hogy legyen alapvető joga mindenkinek az elérhető, megfizethető ivóvízhez jutás, a vízbázisok hasznosítása során pedig garantálják, hogy az ne veszélyeztesse a következő nemzedékek ellátását. Azt is javasolta, hogy mindezért az ENSZ partnereként együttműködve közösen lépjenek fel világszerte a jogvédő intézmények.
Szabó Marcel rámutatott, hogy az ivóvízhez való jog súlyosan sérül a növekvő vízhiány, a globális vízkereskedelem által előidézett egyenlőtlenségek és a gazdag országok erőfölénnyel való visszaélése következtében. Azt javasolta, hogy az alapvető emberi jogok védelmét szolgáló nemzeti intézmények, ombudsmanok hívják fel a társadalom és a döntéshozók figyelmét arra, hogy a legszegényebbek is juthassanak hozzá megfizethető ivóvízhez.

A Világbank 30 milliárd dollárt költ a vízgazdálkodásra

A Világbank 30 milliárd dollárt költ a vízgazdálkodásra, összesen 300 fejlesztési projektet igazgat, és a világ legnagyobb vízgazdálkodási támogatója – mondta William Rex a Világbank ágazati igazgatója a Budapesti Víz Világtalálkozó utolsó napján.  A Világbank-csoport a vízzel kapcsolatos összes területtel foglalkozik. A vízellátási kérdések, a vízhozzáférés, a szennyvizek kezelése, az árvízveszély, a vízenergia és az öntözés mind megjelenik a VB által kezelt projektekben. A projektek nagyobb része az egyes országokhoz kötődik és úgy vannak kialakítva, hogy az adott országok igényeit elégítsék ki – mondta. A Világbanknál nincsenek előre meghatározott szektorális keretek, mindig az aktuális problémák megoldásához rendelnek forrásokat.

William Rex hangsúlyozta, hogy emellett hosszútávra terveznek, és rendszeres időközönként közös fejlesztési célokat dolgoznak ki az egyes országokkal, hogy olyan problémákkal tudjanak foglalkozni, amelyek megoldásához az országok valóban segítséget igényelnek.
A nemzeti kormányok számára alapvetően két finanszírozási forma van. A közepesen gazdag államok számára olcsó és stabil hitelkeretet nyújtanak, néha a piaci hiteleknél kedvezőbb kamatozással is, a szegényebb országok kormányai számára pedig vissza nem térítendő támogatásokat vagy juttatásokat is tudnak adni – ismertette. A szakértő szerint a Világbank által nyújtott segítségnek nagy előnye, hogy általában rendelkeznek helyi jelenléttel azokban az országokban, ahol dolgoznak. A nemzetközi pénzintézet szakmai ismeretek széles skáláját tudja hozni változatos feladatokhoz, partneri kapcsolatot épít ki helyi szervezetekkel, és segíthet a támogatási források biztos és átlátható folyósításában.

William Rex konkrét példákat is mondott a Világbank működésére. A laoszi vízgazdálkodási projektben hét másik nemzetközi szervezet is részt vett, számtalan partnerrel a magánszektorból. A Világbank ehhez a projekthez 20 millió dollárt adott, de a többi támogató segítségével a projekt teljes összege 1,5 milliárd dollárt tett ki. Egy másik esetben a brazíliai kormánnyal működtek együtt Sao Paulo mellett, ahol folyó menti falvak vízgazdálkodási gondjaira dolgoztak ki komplex megoldást, amely nemcsak a környezeti helyzeten javított, hanem segített a falvakban tapasztalható szegénység csökkentésében is. Rex szerint a közeljövőben valószínűleg még fontosabbá válik majd a Világbank számára a fenntartható fejlődés segítése is.

A Budapesti Víz Világtalálkozóról William Rex elmondta: nagy hatással volt rá, hogy Áder János államfő mennyire elkötelezett a vízügyi kérdésekkel kapcsolatban. Az ilyen konferenciákon mindig a politikusok vezető szerepét szokták emlegetni, és ennek most valós példáját lehetett látni. Nagy eredmény volt még, hogy az üzleti világ több képviselője is megjelent a találkozón. A BWS mérföldkőnek bizonyulhat egy nemzetközi konszenzus kidolgozásában a vízgazdálkodás témakörében – fogalmazott a szakember.  (MTI)

A víz a legfontosabb stratégiai erőforrás – EU-Kínai Vízügyi Platform

A víz nemcsak a XXI. század legértékesebb, hanem a legfontosabb stratégiai erőforrása is, ezért különleges bánásmódra és védelemre van szüksége – jelentette ki Illés Zoltán az EU-Kínai Vízügyi Platform ülésén, Budapesten. A Vidékfejlesztési Minisztérium környezetügyért felelős államtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövőben kirobbanó legtöbb konfliktust az édesvízkészletek hiánya okozza majd.

Illés Zoltán emlékeztetett arra, hogy – felismerve a víz fontosságát –az Európai Bizottság 2000-ben megalkotta az EU Víz Keretirányelvet. Az új szabályozás elsőként mondta ki, hogy a vízgazdálkodás sokkal több, mint egyszerű vízelosztás és kezelés. Nagy hangsúlyt fektet a vízminőség megőrzésére, és pontosan meghatározza a vízgyűjtő terület fogalmát is. A környezetügyért felelős államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy a túl sok és a túl kevés víz egyaránt komoly kihívások elé állítja az országokat. Az aszály vagy az áradások problémája akár Kína, akár Magyarország esetében túlmutat tartományi, illetve országhatárokon. Illés Zoltán úgy fogalmazott: mindkét természeti jelenség igen nagy jelentőséggel bír a Duna vízgyűjtő területén Európában ugyanúgy, akárcsak Kínában például a Yangtze vízgyűjtő területen. Hozzátette: a kérdés kezelésében a szakembereknek figyelembe kell venniük a Víz Keretirányelv és a Vízgyűjtőterület-gazdálkodási Terv szabályait is.

A környezetügyért felelős államtitkár emellett kiemelte a víztakarékosság fontosságát, zöld infrastruktúrák – így például természetes vízvisszatartó eszközök alkalmazását. Illés Zoltán hatékonyabb öntözési mechanizmusokat szorgalmazott, illetve az ivóvízhálózatban található szivárgások okozta vesztességek minimalizálására hívta fel a figyelmet. Az EU-Kína Vízügyi Platform 2012-ben jött létre a Marseilles-i Víz Világfórumon, mint közös finanszírozású és közös irányítású projekteket koordináló intézmény. A programok a szakpolitika és az üzleti szféra együttműködésével valósulnak meg a jövőben. A platform munkáját egy közös dán-kínai titkárság segíti.
Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodája