Zöldtető- és Zöldfal Építők Országos Szövetsége

A mai modern építészeti megoldások, várostervezési szempontok, megbízói igények olyan kihívások elé állítják a különböző területeken dolgozó szakembereket, hogy azoknak csak együttműködve, a szertágazó igényeket összefogva lehet megfelelni. Egyre gyakrabban felmerülő igény az épületek lapos tetején eddig csupaszon heverő holt területek növényekkel való fedése, azaz többfunkciós zöldtető kialakítása, amely komplex feladat megoldása közel sem olyan egyszerű.

A növényzettel telepített tető nem új dolog, gondoljunk csak a földbe vágott pincékre, amelyeknek a teteje elképzelhetetlen volt füvesítés nélkül. A gazdák tudták, hogy ez a tető biztosítja télen-nyáron a közel állandó hőmérsékletet a pincében. Nyáron hűvös volt, mert a növényzet párologtatott, télen pedig sohasem fagyott odabent, mert a vastag földréteg hővédelmet biztosított.
Nem véletlen, hogy például Norvégiában, ahol hidegebb a tél, mint nálunk, viszont nyáron akad néhány igazán forró nap, több száz éve fűtetővel épültek a házak, és úgy gondolom, hogy nem környezetvédelmi megfontolásokból, hanem inkább célszerűségből. A magastetőről az esővíz könnyen „leszaladt”, a vastag földréteg a növényzettel együtt pedig hőszigetelt és védett a csapadéktól. A tető fedéséhez szükséges anyagokat a természet kínálta. A gerendaházak tetejének deszkázatára két réteg gyeptéglát helyeztek, gyökéroldalukkal szembefordítva. A földréteg közepén kialakult természetes gyökérhálóba kapaszkodhattak a felső gyeptégla növényeinek gyökerei, ez gátolta meg a lecsúszást. Az alsó, „fejre állított” gyeptégla elkorhadó növényzete pedig biztosította a tápanyag-utánpótlást.
A rétegek megtámasztására az eresznél fagerendát építettek be. Az ereszszegély „viking” módra nyírfakéregből készült. Az igényesebb lakóházakon még függő ereszcsatornát is készítettek deszkából vagy kivájt fatörzsből. A fennmaradt „fűtetős” régi házakat a norvég építészeti törvények rendkívül erősen védik. Tilos ezeket az épületeket lebontani, és felújítani is csak az eredeti megjelenés helyreállításával lehet (1. ábra). Az eredeti norvég házaknál a tető csekély mértékű átnedvesedése nem okozott túl nagy problémát, mert a padlásteret átszellőztették. A füvesített pincetetőknél is hasonló a helyzet, nem okoz gondot egy kis beázás, sőt a párás levegő még jót is tesz a hordóknak, a zöldségeknek.

Teljesen mások a követelmények és az igények a manapság épített zöldtetőknél. A zöldtető szerkezeti, statikai, épületfizikai szempontból megkülönböztetett épületszerkezetnek tekinthető, amely nem egyenlő a lapostetőre felhordott, különböző növényekkel beültetett „földréteggel”. A mai értelembe vett zöldtetőnek az épület és a belső terek vízhatlanságát és hővédelmét kell szolgálnia úgy, hogy emellett a telepített növényzet életfeltételei is biztosítottak legyenek.

Mi is a zöldtető?

A zöldtető olyan növényzettel telepített tető, amelyben a teherhordó szerkezet, a tetőszigetelés és a kertészeti felépítmény szerves egységet alkot. A tetőszigetelés a csapadékvíz-szigetelés, a hőszigetelés, továbbá a páratechnikai réteg, az egyéb elválasztó és védőrétegek együttese. A kertészeti felépítmény pedig az ültetőközeg és a növényzet. A tetőszigetelést és a kertészeti felépítményt a szivárgóréteg köti össze, és egyben választja is el. „A zöldtető kertészeti kialakítását, a növényzet kiválasztását, a telepítés módját, az ültetőközeg, valamint a szivárgóréteg megválasztását, az öntözőrendszer kialakítását, továbbá a tetőszigetelést az erre hivatott szakemberekkel kell megterveztetni és kiviteleztetni.” – mondja a Zöldtetők tervezési és kivitelezési irányelve (ÉMSZ, 1999. április). Az Irányelvnek ezt a megállapítását a gyakorlat messzemenően alátámasztja, mert a tervezés és kivitelezés során valóban sok-sok szakmának kell együttdolgoznia ahhoz, hogy esztétikailag megfelelő, beázásmentes zöldtetők készüljenek.

Zöldtető-típusok

Kertépítészeti szempontból a zöldtető lehet extenzív vagy intenzív. Az extenzív zöldtető vékony, max. 15 cm ültetőközegű, szárazságtűrő növényekkel telepített, rendszeres kertészeti gondozást nem igénylő, jellemzően nem öntözött zöldtető. Általában az extenzív kialakítású zöldtetők a nem járható, az állandó emberi tartózkodásra nem alkalmas lapostetők és magastetők felületein kerülnek kialakításra (2. ábra).
Az intenzív zöldtető tulajdonképpen egy tetőkert, amelynek vastagabb, min. 25 cm ültetőközegébe állandó kertészeti gondozást, öntözést igénylő növényzetet telepítenek. Az intenzív zöldtetők burkolt vagy füvesített felületei alkalmasak az állandó emberi tartózkodásra, kikapcsolódásra, pihenésre, esetlegesen gépkocsiforgalomra (3. ábra).

Létesítés

A zöldtetők létesítésének műszaki szempontból statikai feltételei vannak. A tetőfödémnek a kertészeti felépítményből adódó többletterheket el kell viselnie. Új tetők teherhordó födémének méretezésekor figyelembe kell venni a kertészeti rétegek nedves súlyát, a kifejlett növényzet súlyát, a nagyméretű fák, bokrok pontszerű terhelését és a függőleges szerkezetekre ható földnyomást is. Meglévő tetők utólagos „zöldesítésekor” mindenképpen szükséges statikai ellenőrzés.
Az egyhéjú lapostetőkön létesülő zöldtetők tetőszigetelése kétféle lehet: egyenes rétegrendű, amelyben a hőszigetelés a csapadékvíz-szigetelés alatt helyezkedik el, illetve fordított rétegrendű, amelyben a csapadékvíz-szigetelés felett helyezkedik el a hőszigetelés.
A zöldtetők vízhatlanságát, a beázás-mentességet a csapadékvíz-szigetelés biztosítja. A zöldtetőkben gyökérálló csapadékvíz-szigetelés alkalmazható. A gyökérállósági tanúsítványnak tartalmaznia kell a szigetelés átlapolásainak minősítését is. Általában gyökérállók az 1 mm-nél vastagabb műanyag anyagú vízszigetelések. A bitumenes lemezek közül gyökérállók a rézfólia-betétes lemezek, illetve a speciális bitumenmasszával készült szigetelőlemezek. Amennyiben a csapadékvíz-szigetelés nem gyökérálló, arra külön gyökérzet elleni védőréteget kell elhelyezni.
A csapadékvíz-szigetelés lejtése mezőben legalább 2% legyen, a víz útja ne haladja meg a 12 métert. A zöldtetőkről a csapadékvíz (illetve az öntözővíz) több síkon folyik el: a felszíni vizek az ültetőközeg felületén, az átszivárgó vizek a szivárgórétegben a csapadékvíz-szigetelésen, illetve fordított rétegrendű tető esetén a hőszigetelés felületén. A vízelvezető szerkezeteknek tehát – a legtöbb esetben tetőösszefolyó, ritkábban külső vízelvezetés ereszcsatornával – a többsíkú vízelvezetés befogadására alkalmasnak kell lenniük.
A zöldtetőkben olyan hőszigetelő anyag alkalmazható, mely alaktartó, korhadásmentes anyagú, mérettartó, térfogatállandó és lépésálló. Az egyenes rétegrendű tetőbe beépíthető az expandált polisztirolhab, a kemény poliuretánhab, a parafa és a habüveg. Fordított rétegrendű tetőbe a csapadékvíz-szigetelés felett csak és kizárólag a zártcellás extrudált polisztirolhab hőszigetelés építhető be. A zöldtetők tetőszigetelése felett szivárgó-, vízmegtartó réteg kialakítására van szükség. Ez a réteg vezeti el a fölösleges vízmennyiséget, illetve tartja meg a növényzet fejlődéséhez szükséges vízmennyiséget, valamint szellőzteti ki az ültetőközeget. A zöldtető fajtájától (extenzív vagy intenzív), illetve az ültetőközeg vastagságától függően a szivárgó-, vízmegtartó réteg készülhet ömlesztett anyagból (például kavics, duzzasztott agyagkavics stb.), szivárgó formalemezből, perforált dombornyomott polietilénlemez felületszivárgóból stb. A szivárgó-, vízmegtartó réteg és az ültetőközeg közé minden esetben szűrőréteget kell fektetni, hogy az ültetőközeg finom szemcséi ne mosódjanak ki, illetve be.
Mivel a zöldtetők „izolált termesztési rendszerek” (szélsőséges termőhelyi viszonyok, hiányzó kapcsolat a termőtalajjal), ültetőközegként csak mesterséges közegek alkalmazhatók. A legalkalmasabbak a többkomponensű, ásványi és szerves anyagot egyaránt tartalmazó mesterséges keverékek, amelyek hosszú ideig biztosítják a tartós szerkezetet, a megfelelő adszorpciós felületet a víz és a tápanyagok számára, ugyanakkor folyamatos tápanyag-szolgáltató képességgel és pufferkapacitással is rendelkeznek.
Extenzív zöldtetőkre csak olyan lágyszárú, évelő növényfajok telepítése ajánlott, amelyek szárazságtűrők, télállók, kis tápanyagigényűek, alacsony termetűek, lehetőleg örökzöldek, hosszú vegetációs idejűek. Több azonos értékű faj közül a hazai vegetációban honos növényeket ajánlatos telepíteni. Az intenzív zöldtetők növényállományának megválasztása a megrendelői igényektől függ. A növényzet a talajszinti kertek növényzetéhez hasonló, vagy azzal megegyező lehet. Az intenzív zöldtetők kialakításához részletes kertépítészeti terv szükséges.

Vízelvezetés

A zöldtetők egyik legjelentősebb előnye a csapadékvíz visszatartása, átmeneti tározása. A klímaváltozás következményeként gyakrabban számíthatunk nagy vízhozamú, rövid ideig tartó heves zivatarokra. A csapadékcsúcsok idején a csatornahálózat nem képes elvezetni a lezúduló esővizet, ezért fontos a késleltetés, az átmeneti tározás. A zöldtetők ültetőközegén átszivárgó csapadékvíz szűrt tiszta víz, így a csatornahálózat karbantartása, tisztítása is ritkulhat.
A vízelvezető szerkezetek méretezésénél a DIN szabvány szerint a 0,3-es lefolyási tényező vehető figyelembe általánosságban, a növényzettel telepített felületekre vonatkozóan. A pontosabb méretezés érdekében azonban a Németországban kiadott, de hazánkban is ismert FLL irányelv adatai vehetők figyelembe a különböző zöldtetők vízmegtartó képességét, lefolyási tényezőjét illetően (6. ábra). Ritka a külső vízelvezetésű zöldtető, hiszen a rétegek megtámasztása, a többsíkú vízelvezetés megvalósítása az ereszcsatorna mentén bonyolult feladat. Legtöbbször a csapadékvizet, illetve a felesleges öntözővizet tetőösszefolyók vezetik el. A tetőösszefolyókat úgy kell elhelyezni, hogy karbantartásuk, tisztításuk minden esetben lehetséges legyen, még a vastag ültetőközegű intenzív zöldtetők esetén is. Az összefolyók körül 50 cm sugarú körben kavicssávot, kavicstestet kell létesíteni, ezáltal akadályozható meg a növényzet „benövése”, illetve biztosítható az akadálymentes vízlevezetés.

Nézzük röviden a zöldtetők előnyeit:

– a növényzettel telepített tetők hasznosított, hasznosítható felületté válnak;
– a zöldtetők növényzetének és ültetőközegének puha, laza felülete jelentős szerepet játszik a környezeti zajok elnyelésében, a teljes kertészeti felépítmény tömege pedig javítja a tetőszerkezet hanggátlását;
– az intenzív zöldtetők a tűzterjedés és a sugárzó hő hatásával szemben ellenállóknak tekinthetők, az extenzív zöldtetők is kielégítik ezt a követelményt, ha az ültetőközeg szervesanyag-tartalma nem haladja meg a 20 térfogatszázalékot;
– a növényzet levélzete miatt a tető relatív felülete számottevően megnő, így több szennyezőanyagot és port képes lekötni, mint a növényzet nélküli tető, azaz a zöldtető légszűrő rétegként működik, sőt az oxigén-utánpótlás mennyiségét is növeli;
– a növényzettel telepített tetők javítják a tető környezetének mikroklímáját azáltal, hogy nedvesítik a száraz levegőt, így a nyaranta az egyre forróbb környezet kellemes, páradús lesz; a sűrűn beépített nagyvárosokban a zöldtető szinte „klímaberendezésként” működik;
– a zöldtető felületének hőmérséklete nem emelkedik 25 ºC fölé (szemben egy fekete bitumenes lemezfelület 80 ºC hőmérsékletével), így nem jön létre a felszálló légáramlás, amely a szennyezőanyagokat a járda feletti 1 m magasságban „lebegteti”, ezáltal a gyerekek egészségét veszélyezteti;
– a zöldtető a természetvédelem szolgálatában áll azzal, hogy különösképpen a nem járható extenzív zöldtetők olyan felületet alkotnak, ahol a növényzet háborítatlanul élhet, a szél és a madarak segítségével a felületre kerülhetnek védett növények sarjai vagy magjai is, és ott azok kifejlődhetnek;
– a zöldtető-felületek az OTÉK szerint beszámíthatók a zöldfelületi minimumértékbe.

A zöldtető a tetőszigetelés szempontjából is rendkívül előnyös:

– a kertészeti felépítmény (ültetőközeg és növényzet), valamint a szivárgóréteg a tetőszigetelés hatékony védőrétege az UV-sugárzás, a hőmérsékletingadozás, a túlzott felmelegedés és lehűlés, valamint a mechanikai sérülések ellen;
– a kertészeti felépítmény, mint mechanikai védelem jelentős biztonságot jelent a tetőn történő karbantartási és egyéb munkálatok során, valamint azokban az esetekben, ha a tető olyan helyzetű, hogy arra a környező épületekből valami kieshet, vagy valamit kidobhatnak;
– a téli-nyári, illetve a nappali-éjszakai hőingadozástól védett tetőszigetelő rétegek hőmozgása is jelentősen csökken, így csökkennek az anyagokban képződő feszültségek, ezáltal élettartamuk hosszabbodik;
– a kertészeti felépítmény, az átgyökeresedett ültetőközeg és a szegély menti kavicssáv a szélszívás ellen leterhelő rétegként is működik, tehát a csapadékvíz-szigetelés és a hőszigetelés az aljzatra ragasztás nélkül, szárazon fektethető, ezáltal a kivitelezési idő lerövidülhet; a szigetelés élettartamát továbbá növeli az is, hogy a szárazon fektetett rétegekre az aljzatmozgások nem hatnak közvetlenül, így a szigetelést érő igénybevételek emiatt is csökkennek;
– a kertészeti felépítménnyel megvédett tetőszigetelés élettartam-növekedése következtében a felújítási ciklusidő megnő, így ritkábban kell építési hulladékképződéssel járó felújítási munkát végezni, a kevesebb hulladék képződése pedig mindenképpen a környezet védelmét szolgálja.

Az előnyök felsorolásán túl ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a zöldtető egyszerűen szép, de csak akkor okoz örömöt, ha jól és tartósan működik, ehhez viszont igénybe kell venni a tervezők és kivitelezők szaktudását.

Horváthné Pintér Judit
okl. építészmérnök, okl. épületszigetelő szakmérnök